Szerintetek normális hogy a röntgenben az ólomköpenyt nem a hasamra előre köttette fel a nő hanem hátra?

Természetesen normális. Amikor mellkas felvételt készítünk, általában a páciens mellkasa simul a fali állványhoz és a röntgen sugarat hátulról kapja (PA, vagy post-anterior felvétel). Ilyenkor hátulról kell az ólomtakarást alkalmazni a direkt és a szórt sugárzás ellen. Tehát - nagy valószínűséggel - a szakmáját jól ismerő és a sugárvédelmi szabályokat jól alkalmazó asszisztens készítette a felvételt.

Ennek az egy röntgen felvételnek nem lesz semmiféle kimutatható hatása rád. Életed folyamán még valószínűleg többször is fogsz ilyen helyzetbe kerülni és a megfelelő szabályok megtartása mellett azzal sem lesz gond.

Ahogy a kedves 84% írta, a védekezés fő szempontja, hogy merről jön a sugár. Ha a vizsgálat megengedi, legjobb, ha olyan ólmozott köpenyt adunk, ami teljesen körbeveszi a pácienst, pl. kéz-ujj-csukló-láb felvéteknél, mert az véd legjobban a szórt sugárzás ellen is. Persze 100%-osan nem kivédhető a sugár fizikai tulajdonságai miatt, hiszen sohasem "áll meg" az ólom határán, csak gyengül a vastagságtól függően és a szervezetben is szóródik. Viszont ez már elhanyagolható mértékű.

Arra kell vigyázni, hogy életünk során csak annyi röntgen (vagy egyéb ionizáló) sugárzásnak legyünk kitéve, amennyi orvosilag mindenképpen indokolt. Értem ezalatt azt, hogy a beteg által kikövetelt "megnyugtatás céljából" készült röntgen vizsgálat feleslegesen terheli a szervezetet. Sajnos az orvosok hajlamosak engedni az ilyen nyomásnak, mert így hamarabb szabadulnak, mintha elmagyaráznák, hogy miért káros és miért nem lenne rá szükség egy adott állapotban. Sok gyereknek, tizen-huszonévesnek már 5-6-szor annyi rtg. vizsgálata készült, mint pl. nekem, aki 51 éves vagyok...