Miért viszik túlzásba a menstruáció "átkozását" a nők?

Amikor 11 évesen elkezdtem menstruálni, az első néhány alkalommal semmilyen fájdalmam nem volt, kellemetlen volt, hogy folyik a vér belőlem és kész. Aztán, ahogy értem, nőttem, egyre gyakrabban és egyre hevesebb görcsökkel járt a menzeszem, kezdődtek a hányások, hasmenés, nem ritkán az ájulás. Ennek ellenére egyetlen egyszer kértem torna alól felmentést, edzésre is rendesen jártam, pedig volt, hogy futás közben a bokorban hánytam vagy éppen a pályán ájultam el. Aztán megszületett a kisfiam, csendben, zokszó nélkül viseltem a fájdalmakat, végig azt hittem, hogy lesz még erősebb is, pedig a gép szerint tökéletes erősségűek voltak a fájások. Elmondhatom, hogy nem szenvedtem úgy, mint a menstruációm első 1-2 napján szoktam. Sajnos a görcsök azóta is megmaradtak, bár nem mindig "terítenek le", van olyan hónap, amikor gyengébbek valamivel (ilyenkor is megy a hasam, hányok), máskor sírni lenne kedvem, de erőm sincs hozzá. Ettől még ugyanúgy dolgozom, itthon is mindent megcsinálok, nem hagyom el magam, pedig munkába jövet-menet, bevásárlásnál nem ritka, hogy a parkolóban hányok, a forgalomban félreparkolva a kocsiban ülve várom, hogy egy kicsit enyhüljenek a görcseim, hogy tovább tudjak menni, ne törjem össze az autót. Szerencsére már sok-sok éve nem ájultam el.

Nem hiszem, hogy túllihegném a gondot. Nőgyógyász nem egy és nem egyszer látott, nem tudnak segíteni, először azt mondták, majd a fogamzásgátló, aztán majd a szülés megold mindent. Semmi sem változott...de már túl vagyok a fénykoron, nem tart már túl sokáig, azt a néhány évet már féllábon is kibírom :=)

41/N

Utolsónak:

Nagyon sajnálom,hogy neked ilyen erős tünetekkel jár,ha megvan.De van olyan akinek fele ilyen erős a görcs és mégis nyafog.Itt nem rólad van szó akinek pl. valóban kibírhatatlan hanem a kis csitriktől akiknek tart 5 napig és már belehalnak,mert nem kefélhetnek.

Hála istennek nekem nincs ilyen erős görcsöm,hogy elájuljak de kegyetlenül tud fájni.Legutóbb 13 napig tartott!Darabos volt és fél óránként cserélnem kellet mindamellett,hogy menni alig bírtam.Az esküvőmön is megjött,szilveszterekre is meg szokott jönni.Nem várom de nem is leszek azért öngyilkos mertz van...

Megint első voltam!

Szokás szerint pontozzatok le mert őszinte vagyok!

igazándiból konklúzióként: MINDENKI MÁS! szerencsére...

sajnálom őket, és jobbulást azoknak, akiknek nem jön meg, és nem lehet gyerekük. illetve azokat is, akiknek nagyon ritkán, de rettenetesen fájdalmasan jön meg.

jó azoknak, akiknek rendesen jön, és nem fáj

és akiknek meg megjön, és rettenetesen fáj, azoknak is jobbakat kívánnék!

túlzásba is lehet vinni az átkozás, nekem is fájni szokott rettenetesen, de ilyenkor én is átkozom, hogy megvan, de arra gondolok, hogy lehetne rosszabb is. persze van, akinek már rosszabb nem is lehetne...

"Ennek ellenére egyetlen egyszer kértem torna alól felmentést, edzésre is rendesen jártam, pedig volt, hogy futás közben a bokorban hánytam vagy éppen a pályán ájultam el."

Bocsáss meg de ennek mi értelme volt? Ez a másik véglet, amiről írtam. Tegyünk úgy, mintha misem történne...

Egy nagyon régi indiai tanítónak volt egy gyönyörű mondása, aminek hallatán Buddha elérte a megvilágosodást:

"Ha túlfeszíted a húrt, akkor elpattan, ha túl lazán hagyod, akkor nem szól rendesen"

Az önsanyargatástól senki nem lesz keményebb, erősebb, jobb., szebb.

Ezek a napok nem azért vannak, hogy sanyargassuk magunkat. Egy élettani változás a szervezetben, de ettől függetlenül még a testet, lelket igénybe veszi, ezt még a bölcsebb őseink tudták, a mai kor nője, azonban elfelejtette. És érdekes, a mai kor nőjének sokkal több a menstruációs problémája.

Mind a hisztizés gond, a nőiesség el nem fogadása, mind az önsanyargatás, amikor valaki egy erős rosszullétnél úgy tesz, mintha minden oké volna. Ez is egyfajta tagadás, hogy "bennem semmi sem zajlik, semmi sem változik, és egy pillanatra sem lehetek gyenge".

Nekünk modern nőknek annyi felé meg kell felelnünk, teljesítenünk kell, hogy úgy gondoljuk, bizony nincs idő szentestén a menstruációs fájdalmakra. Pedig ahogyan egy nő hozzááll a saját ciklusához, saját nőiességéhez, úgy fog a környezete is hozzá állni. Ha hisztizik, teher lesz a környezete számára. Ha önsanyargat, akkor a környezete sem fogja figyelembe venni a nehézségeit és egy picikét segíteni neki, kímélni ilyenkor.

Pedig legyünk egy picit őszinték magunkhoz: ilyenkor minden nőnek jól esik egy kis odafigyelés. Még az önsanyargatósoknak is.

Javaslom minden lánynak, nőnek, hogy olvassák Hoppál Bori testtudat oktató írásait.