Terhesség alatti aggodalom/ szomorúság befolyásolja a magzatot?

Genetikusan (hogy a hashtagre reagáljak) nem. Összességében a terhességnek nem tesz jót a túl sok stressz, aggodalom, szomorúság, de ezt inkább úgy kell elképzelni, hogy ilyenkor a szervezet amúgy is egy extrém és különleges feladatot végez, nem hiányzik, hogy egyéb folyamatok elvonják a "figyelmét" erről + ugye ilyen állapotban a kismama is hajlamos kevésbé odafigyelni az életmódra, ami fontos lenne (megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, étkezés, pihenés, de mozgás is stb.).

Nagyon extrém lelki sokkhatás kell ahhoz, hogy koraszülést vagy vetélést okozzon, azért az elég ritka.

Szülés után okozhat problémákat, mert a feszült, szomorú, aggódó, stresszes kismama mellett az újszülött sem lesz kisimult, és ugye a szülés meg az alap újszülöttproblémák már eleve (általában) stresszt, nehézségeket okoznak, szóval ilyenkor tökre nem hiányzik még egy plusz stressz/aggodalomforrás.

A túl sok stressz kortizolt termel, azzal lehet baj elvileg, a dopamin termelődést befolyásolja. Születés után észrevehető a baba koncentrációja csökkent. Nem tudom ez mennyire bizonyítható, és hogyan.

De az tény, hogy a kismama ha még terhesen nagyon stresszes és szomorú, az szülés után depresszióba csaphat át, azt meg nem kell mondani miért rossz anyának és a babának.

Igen.

A mama élettani jelenségeivel szorosan összefonódik a magzat, így annak fejlődése is... hisz mást sem csinál csak "beépít"

Az élettani folyamatok pedig az átlag embernél nem elválasztottak a lelki és tudati folyamatoktól,