Pozitív citológia lelet nagyon rossz hírrel. Aki átment hasonlón, meg tudná osztani a tapasztalatait?
Idén júliusban egy céges szűrőcsomag részeként mammográfiát és ultrahangot csináltak, ahol a doktornő talált egy elváltozást, ezért javasolta, hogy csináltassak egy emlő biopsziát. Mivel sajnos nem tehettem meg, hogy privátban több tízezer forintért megcsinálják, elmentem a nőgyógyászomhoz, aki megnézte a papírt, és mivel le volt írva, hogy malignitás nem igazolt, valószínűleg ciszta vagy fibroadenoma. Mivel két nőgyógyász is azt mondta, nem rosszindulatú, ezért nem aggódtam, ennek ellenére kértem időpontot biopsziára, amit tegnap volt.
Még a vizsgálat előtt a doktornő (szám szerint a harmadik orvos aki vizsgált), rám is szólt, hogy hát a júliusi papíron szerepel, hogy jóindulatú, minek jöttem, minek szúratom magam. Én persze laikusként mondtam is, hogy hát jó, de jobb megnézetni. Végül megszúrt, 20 perc után kijött, hogy na, szerinte zsírcsomó, ne aggódjak, ha eléri a C3-at, majd hív és kikapjuk, nehogy bajt csináljon.
Este néztem az EESZT-ben az eredményt, C5, malignus sejtkép, sejtszegény minta. A BNO emlő bizonytalan és ismeretlen viselkedésű daganata, illetve morf: 80013, daganatsejt, rosszindulatú.
Egyenletesen véres minta, egy-egy látótérben figyelhetők meg mechanikusan károsodott atypusos sejtek. Keskeny, elmosódott, eosinophil cytoplasmában megnagyobbodott, egyenetlen kontúrú, finoman szemcsés chromatin sejtek láthatók.
7 mm-es, éles kontúrú, elhatárolódott echoszegény képlet.
Ma reggel fél 8-tól délután négyig folyamatosan hívtam a citológiát, az onkológiát, az orvosom, vagy senki nem vette fel, vagy ide-oda kapcsoltak, de senkit nem értem el. Semmiféle válaszom nincs, és iszonyatosan félek. Nyilván az eredmény egyértelmű, csak azt nem értem, hogy ha 3 orvos azt mondja, jóindulatú, akkor ez mégis hogyan alakult így.
Az is megfordult a fejemben, hogy igenis el kellett volna már nyáron mennem és megnézetni, nem várni, dehát honnan tudtam volna, hogy ez lesz a vége, hallgattam az orvosokra. Nem volt tünetem, teljesen egészséges vagyok, egészséges életet élek, ez a csomó néha picit fájt, mielőtt megjött, de érezni pl nem nagyon éreztem. Sajnos még nem szültem, pcos-em van, de kezelik.
Tudom, hogy az orvost kell megvárni vele,és itt senki nem fog tudni csodát mondani, de úgy érzem, keddig, már ha akkor méltóztatik felvenni a telefont, azt hiszem nem fogom kibírni. A legrosszabbra gondoltam már, és egyszerűen nem tudom, ilyenkor mi a megoldás, mire készüljek, ha lehet bármire.
Akinek volt hasonló, tudna segíteni?
Hálásan köszönöm előre is mindenkinek!
36/N
válasza:Most akkor vegyél egy nagy levegőt, ülj le és gondod végig: ha te nem vagy az orvosok ellenére is ilyen pedáns, hogy a véleményük ellenére is kérsz biopsziát, akkor még most is úgy gondolnád, nem kell ezzel a csomóval törődnöd. Tehát neked vállveregetés, klassz csaj vagy.
Az orvosok ezt csúnyán benézték, szorgalmazniuk kellett volna a biopsziát, nem lebeszélni róla téged. Ahogy egyszer ügyeleten a traumatológus mondta nekem: hát, nincs röntgen szemem, ha meglesz a röntgen tudni fogjuk, mi van. Azaz látatlanban csak tippelgetni lehet, ami általában bejön, de az nem diagnózis.
Nagynénémnek 70 felett vették le az egyik mellét rák miatt, teljesen felgyógyult.
Van valakid akivel tudsz most beszélgetni, kisírhatod a kétségbeesésedet a vállán? Addig is keress fórumokat, ott tudnak orvost is ajánlani. Kitartást és mielőbbi gyógyulást neked!
Köszönöm szépen első válaszoló a kedvességed! Nagyon sokat jelent ez nekem!
Itt van mellettem persze, a család, a barátok, mindenki rettenetesen megrémült, de pozitívak, bizakodóak! Azt mondogatják, fiatal vagyok, erős, időben észrevettük, biztos felépülök, aztán egy rossz emlék marad csak. Remélem, hogy tényleg így van.
válasza: válasza:mivel le volt írva, hogy malignitás nem igazolt,
Azért volt leírva, mert az uh nem igazolja, biopsiát meg nem csináltattál. Ez a normális, mást nem írhatott. De már ő megmondta, hogy menj el... te meg elmentél mindenhova máshova :(
Ebből simán ki lehet jönni, de messze kerülj minden fórumot, mert amíg semmit nem tudsz,, felesleges idegesíteni magad mások történetein.
válasza:Hármas válaszoló: én is, reménykedtem is, hogy esetleg valami adminisztrációs kavar volt, de sajnos nem.
Négyes: mit tehettem volna? Az első dolgom a saját nőgyógyászom volt, hogy adjon beutalót, adott is, mivel azt mondta, jóindulatú, mit kellett volna tennem? Hittem neki, mert azt mondta, semmi baj nem lesz,de ennek ellenére erősködtem, hogy utaljon be! Kaptam beutalót, és mivel a magyar egészségügy mondjuk ki, nem ideális, júliustól idáig kellett várnom az időpontomra.
válasza:5, nem mondtam, hogy az ő hibája.
De ő csak ezt írhatta rá, ez alapján viszont a másik kettőnek nem volt oka malignitást feltételezni.
Talán ha az első az írja, malignitás igazolásának irányában vizsgálat nem történt, máshogy dönt a többi orvos.
Mindenkinek köszönöm a választ!
8-as, köszönöm a kérdést, nagyon nem jól. A teljes összeomlástól kezdve a "majd ezt is megoldom"-ig minden lefut a fejemben. Nem tudom összeegyeztetni a tényt,hogy a felvétel jóindulatú elváltozást mutat, a citológia nem.
Az idő miatt aggódom leginkább. Hogy hol tarthatok, nagyon az elején vagyok-e, olvastam azt is, hogy ha a képalkotó lelet eltér a citológiától, akkor a citológiai lelet nem diagnosztikus értékű... talán még nagyon a tagadás részében vagyok.
Kedden elmegyek a háziorvosomhoz, szerdán pedig egyszerűen csak kora reggel odamegyek a nőgyógyászomhoz (ahhoz az orvoshoz, akinek szinte könyörögni kellett a biopszia beutalóért), és közlöm vele, hogy a minimum, hogy most azonnal sürgősségi tumormarkeres vizsgálatot kér, illetve elmondja, mit kell tennem. Nem érdekel, hogy nincs időpontom,bíztam 3 orvos szavában, ez a minimum.
Több ismerőssel beszélgettem, akik sokkal de sokkal rosszabb helyzetből indultak, mindenki bizakodó, pozitív. És ami nagyon meglep, mindenki dicsér, hogy milyen okosan, higgadtan kezelem. Pedig nem. Napjában többször elsírom magam, nem tudok enni, aludni, inni is alig.
Nagyon jólesik mindenki válasza, kedvessége, hálásan köszönöm! Tényleg nagyon sokat jelent ez nekem!
válasza:Én több daganatos eset kapcsán gondolkodtam már azon, hogy nem-e pont a diagnózis maga az, ami rosszabbra fordítja a dolgokat. Elmegy valaki gyakorlatilag tünetek nélkül egy vizsgálatra, s amint kap egy rossz diagnózist, hirtelen rosszul lesz és fénysebességgel romlik az állapota. Miközben a tumor olyan szinten erősen befolyásolható pszichésen, hogy pl.ismerősöm háziorvosa a rossz diagnóziskor rögtön kérte, hogy menjen pszichoterápiára és jöjjön rá, miben csúszott el az élete a gyermekkori álmaihoz képest…! És ez egy átlagos “mucsaröcsögei” háziorvos… hm.
Én a helyedben elolvasnám/vagy vkivel elolvastatnám és kérném, h.mondja el/ Greger doki Hogy ne halj meg c.könyvének a rákról szóló részét, ebook is van. Meg A belső utazás c.könyvet, amit viszont egy segítőnek vállalkozó személy is olvasson el párhuzamosan.
Én is szétstresszelném magam, még egy normál méhnyakrák szűrés eredményét is reszketve nyitom meg, de pár óra vagy nap után már a megoldást kutatom. A rák nekem egy nagy mumus, pont mert ilyen alattomosan alakul ki, de más jellegű - az orvostudomány szerint gyógyíthatatlan - betegségből már sikerült kigyógyulnom azáltal, hogy nem húztam le magamat a vécén a diagnóziskor, hanem úgy “értettem”, hogy a “ti módszereitekkel” gyógyíthatatlan, akkor nem vesztegetem itt az időmet, keresek mást… és nagy gondot fordítottam az érzelmi hajlamosító tényezők feltárására is. A stressz tényleg a legrosszabb reakció, mert tuti, hogy felerősíti a betegséget, de ha ki akarod erőszakolni, h.ne stresszelj, úgy hosszabb ideig tart, inkább hagyd átmenni magadon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!