Abortusz - lehet, hogy nem is voltam terhes?

Nagyon régen történt, a nyolcvanas évek közepén, amikor 17 éves voltam. Egy szomszédos országban éltem. Az iskolában semmilyen tájékoztatást nem kaptunk a menstruációról, nemi életről, védekezésről, terhességről, szülésről. Otthon is ez tabu téma volt. Internet nem volt és megfelelő könyvek sem, hogy tájékozódjunk.

17 évesen szerelmes lettem, lefeküdtünk a barátommal, óvszert nem használtunk, de vigyázott.

Ezután a menstruációm nem jött meg. Ez számomra nem volt újdonság mert 14 éves korom óta rendszertelen volt. Gondolom valamilyen hormonzavarom lehetett, 17 évesen nagyon sovány voltam és még szinte nem is voltak melleim.

Végül nyugtalanított az, hogy nem jött meg, ezért a biztonság kedvéért elmentem nőgyógyászhoz. És itt kezdődik az érdekes történet.

Mi lányok nem mehettünk más nőgyógyászhoz, csak egy férfi orvoshoz, akihez területileg tartoztunk. Nem voltak magánrendelők és a gyógyszertárakban nem volt terhességi teszt. Talán akkor még nem is létezett.

Ezt a férfi nőgyógyászt senki nem szerette. Beképzelt bunkó volt. Soron kívül beengedett ismerősöket, akikkel 1-2 órán keresztül hangosan beszélgetett, nevetett... mi fiatal lányok pedig kint ültünk és órákig vártunk.

Az orvosnak elmondtam, hogy lefeküdtem a barátommal és most késik a menzeszem. Megvizsgált, sokáig nyomkodta a hasamat és hüvelykenetet vett. Azt mondta, jöjjek vissza egy hét múlva, addig elkészül a lelet.

Egy hét múlva ismét megvizsgált, nyomkodta a hasamat, majd megkérdezte, voltam-e már terhes? Azt mondtam, hogy nem.

Erre kegyetlenül érzéketlen arckifejezéssel ridegen közölte, hogy: "Most az vagy!"

Nem tudom leírni, mit éreztem abban a pillanatban! Soha nem gyógyultam meg abból a lelki traumából.

Az orvos ezután írt egy kórházi beutalót és közölte, hogy ha abortuszt akarok, akkor siessek, mert már majdnem 8 hete vagyok terhes. Még közölte, hogy édesanyámmal együtt menjek, mert még fiatalkorú vagyok, kérni fogják édesanyám hozzájárulását.

Teljesen összeomlottam. Édesanyámnak nem mondhattam el, az ő személyisége valami borzasztó volt. Ha elmondom, akkor erről tudott volna a gonosz nővérem is, a még gonoszabb agymamám és nagymamámnak köszönhetően az összes rokonunk.

A barátommal együtt azon agyaltunk, hogy mit tegyünk. Ő érdeklődött a barátai között. Valaki ajánlott egy egészségházban dolgozó nőgyógyászt, aki pénzért vállalta az abortuszokat. Ambulánsan végezte el, utána haza lehetett menni. Területileg nem hozzá tartoztam, de pénzért vállalta.

Elmentem hozzá, fizettem, megmutattam a nőgyógyászom kórházi beutalóját, rá volt írva, hány hete vagyok terhes... és megtörtént az abortusz.

És végül mi ebben a történetben a különleges?

Akkor még fel sem fogtam, mert tájékozatlan voltam, hogy a terhességemet az orvos hüvelykenet (!) és a hasam tapogatása, nyomkodása alapján állapította meg!

Ez hogy lehetséges?

Vizelet és vérvizsgálat nem volt. Terhességi gyors teszt még akkor talán nem is létezett. Szóval nem értem, miből tudta, hogy közel 8 hetes terhes vagyok? Az utolsó menstruáció időpontjától?

Lehet, hogy nem is voltam terhes?