Tényleg büdös lehettem?

Metrón voltam hazafele, ahogy leültem körülnéztem és láttam hogy egy 12 év körüli fiú furán néz rám, először nem értettem de mikor később is odanéztem már zavart. Kis idő után elkezdett hangosan szimatolni, mintha büdös lenne...bár nem néztem oda lehet allergiás de hangjából direkt lehetett...

Én ekkor oda se néztem mert olyan pánikroham jött rám, mint régen amikor történt (suliban szekáltak emiatt de nem voltam büdös) az a dolog ami ezt a félelmet kiváltotta...akkor is menekültem és most is. Folyamatosan végig az úton szimatolt, anyához is odament valamit elkaptam, hogy "mikor száll le, büdös" vagy ilyesmik de lehet beképzelem, mert halk volt viszont utána odébb ült.

Anyja leült mellé de a gyerek tovább szimatolt...legalább rászólhatott volna hogy fejezze be mert idegesítő de nem.

De oda se mertem nézni, telefont néztem és próbáltam kibírni az utat (pár megálló). Sajnos nem ment mivel éreztem, hogy vörösödik az arcom és szorul a levegő így leszálltam 2 megállóval előtte. Érdekes, hogy utána se metrón se villamoson nem nézett senki furán sőt nem szaglászott...Lehet az egészet ismét beképzelem? Ma mondjuk 2x néztek meg reggel is, buszon 1 fiatalabb srác meglepődve szinte többször, de ő nem szagolt, aztán egy lány ő is csak nézett de nem csúnyán csak rám nézett...Lehet ők se a szag miatt hanem csak érdekesnek találtak?

Mert esküszöm ha valaki rám néz az miatt már eleve azt hiszem, hogy büdös vagyok hiába mondják hogy nem, de ha valaki "szimatol" akkor végem van...Ahogy gyalogoltam haza már alig bírtam tartani a könnyeimet, sose történt azóta ilyen eset igaziból.

Mindig rendesen zuhanyzok mielőtt elindulok, befújom magam, tiszta ruhát veszek és eddig senki nem volt erre panasszal..nagyon gáznak érzem hogy egy ilyen kisgyerek miatt felnőtt létemre pánikot kaptam szinte. De nem tudok ellene tenni, próbáltam máshogy gondolkodni, hogy nem én vagyok büdös de nem...

előtte napokban viszont ilyesmit nem tapasztaltam, senki nem figyelt, nem nézett...csak mostanában.

24N vagyok.