Lassan 1 hónapja megvan, de a nőgyógyászt kerülném, mit lehet tenni?
Kb karácsony után jött meg, előtte ingázott kicsit. Mindig is ilyen volt ezért nem lepődtem meg, de most kb egy hónapja van meg. Múlogat elfelé, amikor azt hinné az ember, hogy jajj, holnapra vége, újra ömlik. Anyukám már nagyon ferde szemmel követi a dolgot, de különösen nem mondtam ezt senkinek se, csak szimplán tudja és tabutéma. A tanácsai általában nem jók meg csak veszeledés van mindenből, így nem fogom kikérni. Ettem kb 1 hete almát, meg az új szerelmem a narancs, így gondoltam arra, hogy a savas dolgok miatt lehettek, olvastam ilyeneket hogy bezavarhatnak, így nem eszek/iszok semmi olyat.
A nőgyógyászt megkerülném (lentebb írom miért) ezért házi praktikák érdekelnének. Tudom, az lesz az első, hogy orvost javasoltok, csak érdekel egy ilyen út is.
A nőgyógyászt a pánikbetegségem miatt kerülném. Minden orvosi dologtól ki tud jönni. A háziorvoshoz megfázással is gyomorgörccsel megyek (kiskoromban volt egy durva homloküreg gyulladásom, belement az influenza és a szemem nyomta ki szó szerint, másfél.naponta vérvétel, rengeteg tű, minden féle földi pokol, eldurrant vérvételkor az ér meg minden ilyen egyéb, meg októberben voltam kórházban térdröntgenen porcelmozdulás gyanúval, ott se kaptam jó bánásmódot (majdnem megrángatott a röntgenasztalon az ápoló meg ugat velem) és így semmi bizalmam az orvosok felé.). Tudom, hogy minden doki más, de nincs meg a bizalom senkiben se. A fogorvost is be kellene iktatnom, de nekem az ínyem senki se szúrkálja, de valahol ebbe a kategóriába van a nőgyógyász is. Undorodok az egésztől, meg is van ugye, nem volt párom se így vele jár hogy szűz vagyok, szégyenlős, kövér, pánikbeteg, asztmás kretén. Nyugtatók nem opciók mert nem állandó a dolog hanem alkalmankénti. Olvastam olyanokat, hogy vérvételre küldhet (jajj anyám), arra még csak gyógyszert se vehetek be 1000% de ennek se örülök (bár ennek ki örül?) de TALÁN jobb lenne. Olvastam olyat is, hogy nem is fog vizsgálódni csak max kérdezget meg felír fogamzásgátlót, annak a menetét nem ismerem, mert nem használok de annyit tudok, hogy hízlal, ami nekem a 110 kilóm mellé nem hiányzik, de egye fene ha ez a megoldás. Tudom ez esetfüggő, de ezt a nyúlkálás témát abszolút nem akarom, mert magamtól is undorodok, menstruáció közben persze jobban és még szegény doki is traumát szenved. Ultrahangról is olvastam, nem azt se hogy hogy megy... Létezik hatásos kimenetel ami megfelelő lenne nekem? Mi van ha van baj? Minden féle taoasztalat érdekel. Tudom, tág a fogalom, de a hasam nem fáj, de műtéteket tuti nem vállalnék be, gyereket se tervezek meg ilyenek. Jó, összeszedetlen ez az egész, de remélem valaki tud rajtam segíteni. 🥺 Köszi, ha elolvastad.
Sziaa! Én is nagyon bestresszelek orvosnál, klinikákon. Mégis majdnem 2 éve minden 3. hónapban megyek, mert az első az egészségem és ezt nem győzheti le a szorongásom.
Esetleg menj el pszichológushoz, engem is küldtek, segít megtanulni kezelni szorongásod.
110 kg-al valószínűleg hormonzavarod van, amihez nőgyógyász és endokrinológus segítsége kell.
Mondanám, hogy fogyj le, ami lehet rendezné a ciklusodat, de a te esetedben ez évek kérdése, a problémád viszont sürgősségi, 1 hónapig vérezni teljesen nonszensz, bárhol ilyen problémával azonnal fogadnak.
Hormonzavar lehet, ahogy fentebb is írták.
Mindenképp el kéne menni a nődokihoz: hasi ultrahangot fog csinálni és vérvételre is sor kerül, mert meg tudnia, hogy áll a hormonok szintje. Valószínűleg gyógyszert fog majd írni.
Kellene kísérő, ha anyukád nem, akkor valamelyik másik hozzátartozó, vagy barátnő. És jobb lenne magánorvos, mert ott előbb sorra jutsz, és jobban foglalkoznak Veled, még ha pénzbe is kerül.
Szomorú, hogy ilyen rettenetesek voltak az iskolás éveid. Ennek utóhatása lehet a pánikbetegséged is. Miért nem áll jobban melléd a család? Lehet, hogy pszichológiai segítség sem ártana.
Nővérem van, anyámmal játszik 1 pályán. Szerintük ami az én gondom az általában jelentéktelen, de ezt már megszokhattam. Az ő gondjaik súlyosak, én általában bekamuzom. Áltiban rengeteget kamubetegeskedtem, mert nem bírtam ott lenni, szándékosan késtem meg aludtam el, de a középsuli sokat segített. Teljesértékű barátaim akkor sincsennek, viszont már senki se piszkál. Ennyiből könnyebben járok be, még ha reggel ez miatt is koránkelés van, mert itt vidéken csak a jó öreg busz van. Ez a pszichológus téma amiben nem vagyok biztos. Hiába vagyok 18, mégse vagyok önálló (december elején lettem annyi) mert csak otthon lakok, de a családi felállás 15 év múlva is annyi lenne, hogy 'alkesz apuka, királynő nővér, anyuka, meg az a kis gépfüggő sz*r'. Ott kezdődtek már a gondok, higy házasságjavító lettem volna, de nem jött be a dolog. Apám jobban szeret, de nagyon nagy anyagi gondjai miatt meg az akkori alkeszsága miatt nem vehetett át, sőt a kapcsolatot se tarthatom vele (amúgy szoktam 🤭). De hát nem megoldás sajnos. Anyám mindig azt mondta a zaklatásokra, hogy idézem: 'Te ezt szereted mivel nem szólsz a tanárnak.'. De tudtam jól, hogy felesleges, mert az általában olaj a tűzre, mert hogy spiccliskedek is. De amikor az udvaron meg akartak verni, emlékszek kinézett a tanár a tanári ablakon, sóhajtott egyet és visszaült az asztalához. De amúgy picit visszatérve a pszichológus olyan dolog, amire anyám rám ezzel kapcsolatban egy centet se költene, régimódi szülő, aki szerint a kapálás erre megfelelő meg a házimunka. Nem tudom, hogy ennek van-e kórházi módja ami talán ingyenes de gőzöm sincs. Azt 'nevelték' belém, hogy mindenki saját maga pszichológusa.
És még amúgy gondolkoztam a témához visszatérve, hogy stressz okozhatja, ami mostanság van. (Ez egy nagyon hosszú sztori, kb naponta 4 óra alvással csak max) Ez október óta van amúgy, nem tudom ez mennyit oszt-szoroz a dolgon.
És ha tényleg ilyen hormonzavar félém lehet, ez gyógyítható, vagy egész életemben gyógyszert kell szednem? Bár ha tényleg ez állna fent, akkor lehet a súlyomra is találnék választ... Bár elhinném hogy simán a kajálás miatt van, mert nem vagyok erre büszke de szeretem a jó kajákat, nasit, alap jól esik, de régebben mint valami jutalom tekintettem rá a 'túlélésért'. Szomorú, de minden önbizalmam elvette. És a kaja mellett a másik vígaszom a laptopom volt, most piszok őszinte vagyok, nem.vagyok hazudós fajta, viszont online nem látják rajtam a kilókat sem, se a külsőm mert nem is sminkelek erre plusszba (ha a kakit letakarod attól még büdös elv alapján) és ez alapján nem lehet ítélkezni, és ilyen formában vannak barátaim, még angol is. Ez választott el talán az mentális káosztól.
És akkor kezdek érdeklődni, hogy majd orvossal hogyan tovább, de már csak annyi kérdésem van, hogy ez képes elmúlni magától, ha már ennyi ideje megvan? Ez már csak puszta érdeklődés. 😂
Oké, oké. Sajnálunk téged, mert sajnálatod magad.
Ettől függetlenül változni csak te magad tudsz. Ha lelkileg instabil vagy, akkor keress fel pszichológust.
Lefogyni mindenki le tud, hacsak nincs valamilyen problémád - ami elég valószínű, hogy pajzsmirigy. Ezt pedig ki kell vizsgálatatni.
Maradhatsz örökre áldozat szerepbe, vagy felemelheted a segged és elmész nőgyógyászhoz.
Nemmellesleg nem minden gyógyszer hízlal, van ami pont hogy elveszi az étvágyat.
A saját életedért te felelsz, én is voltam gyerekként kórházban minden reggel/este vérvétel, volt hogy 3-an kellettek hozzá és 5 szúrásra a combomból vettek. Ezen muszáj túllendülni, azóta 3x műtöttek, én sem szívesen megyek orvoshoz, de van amikor kell és kész.
Jelenleg olyan problémád van, ami esetleg az életedet is veszélyezteti, mindenképpen azonnal orvos kell, ráadásul ha kivizsgálnak akár az egész életminőséged megváltozhat, ekkora súllyal millió betegséged lehet, vagy kialakulhat a későbbiekben. Nem érné meg a vizsgálatokat, ha a jövőben egy kiegyensúlyozott életet tudnál élni, egészséges és akár karcsú testben?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!