Mit tegyek, ha olyan szinten fáj peteérésnél a petefészkem, hogy nem bírok menni, és pisilésnél már fáj, nagywc-zni meg ilyenkor el se tudok menni, mert úgy érzem, hogy szakadok szét a medencecsontomnál?

Voltam nőgyógyásznál, 3-nál is, és azt mondta, hogy normális.

Anyámtól ezt örököltem, és úgy érzrm, hogy ebbe bele fogok rokkanni és előbb-utóbb öngyilkos leszek miatta.

A menstruációm alapból kész katasztrófa, mert sose rendszeres, ráadásul az első napon olannyira fáj, hogy megmozdulni nem bírok és hányok. Fajdalomcsillapítót se tudok bevenni, mert kihányok mindent, még a kólát is. Ha ez még nem lenne elég, még ovulációs fájdalmam is van. Fáj a jobb petefészkem, hogy minden egyes pisilésnél elkap a sírás, mert fáj. Ha megyek, akkor is fáj.

Szedek fogamzásgátlót, de sz.rt se ér. Meg van beszélve a doktorommal, hogy a menstruació első napján csak betelefonálok, hogy megvan, aztán másnap bemegyek az igazolásért. De amikor a petefészkem fáj, akkor arra nem írhat ki. 3 napig szokott fájni a petefészkem, és nem írhat ki. De ha tesi van, akkor kész kínszenvedés minden mozdulat. Amikor ülök a buszon, és átmegyübk egy kisebb bukkanón, akkor is feszül. A tesi tanár meg sose engedi, hogy ne tesizzek, mert neki is van egy lánya, meg van felesége, akik kibírják a menstruációjukat meg az ovulációjukat, és nem hisztiznek úgy, mint én, mert ez egy természetes folyamat. Férfi, és nem érti meg, hogy ez nem hiszti.

Sajnos ezek miatt mentálisan se vagyok jól sose, és a legnagyobb kiutat a halálban látom. Olyan ciki ez az egész, hogy folyton mindenkinek magyaráznom kell, hogy ez nem hiszti, meg mindig nőgyógyászról nőgyógyászra, orvosról orvosra kell jarnom, és nincs megoldás. Oké, tök jó, hogy egy napot csak úgy potyára itthon lehetek mások szemében, de én ezerszer inkább mennék iskolába, minthogy itthon összehányva feküdjek. Próbáltam már az aviva tornát is, de nem segített. Anyámnak is ez volt, neki 8 évig volt ez. Amikor éppen nem ovulálok és nem menstruálok, folyton azon rettegek, hogy mikor fog ez bekövetkezni. Ingerült vagyok és fesźült, sokszor elkap a sírás. Ráadásul a munkahelyem nem fogja ezt tolerálni, hogy én minden hónapban egy napot otthon vagyok. Fél éve van ez. Anyámnak 8 év kellett, mire elmúlt. Ha belegondolok abba, hogy nekem 8 évig ez lesz, én abba belehalok. Rögtön az öngyilkosság jut eszembe. Egyszer próbáltam öngyilkos lenni, de sajnos nem sikerült.

Most is ovulációs fájdalmam van. 2 napja nem nagywc-ztem, emiatt már nemcsak a petefészkem, de a gyomrom is fáj. Egyszerűen nem megy ilyenkor nagywc-znem, mert nagyon fáj a petefészkem.

Mit tegyek? Nem bírom már. Már most 1 órája sírok, mert nem bírom. Nem vagyok normális, kattanok meg fele, vagy én nem tudom, de folyamatosan ingerült vagyok, és ezt mindenki észrevette már. Olyan szimpla kérdésekre is ingerülten válaszolok, mint a "Mennyi az idő?"

Engem nem nyugtat meg az, hogy lehet, hogy egyszer majd jobb lesz. Nem nyugszom meg tőle. Én azt szeretném, ha most lenne jobb. Komolyan mondom, még azt is bevállalnám, hogy életem végéig minden egyes napon menstruáljak, csak ne fájna és ne lennék rosszul és nem lenne hányingerem meg nem hánynék. Megváltás volna.