Tudnátok írni szüléstórténeteket? Nálatok mi hogy történt? Köszönöm előre is a választ. 😊

Végig hánytam az első hat hónapot, a maradék háromban meg semmi kajának nem volt íze. 20 órát vajúdtam, végül 4 kg-mal, fogó segítségével megszületett az első gyerekem. Én teljesen szétszakadtam alul. Hetekig le sem tudtam ülni és gyenge voltam, ezért nem tudtam megfelelően szoptatni, elment a tejem. Ennyit a szülésről.......A fiam imádom.

Az első gyermek szülésénél nincs még tapasztalat.Érthető az ha fél a kismama.A kórházat is megmutatták belülről pedig.Mégis olyan egyedül vagy a szülésnél.A doktor segít, de nem szüli meg helyetted.A felelősség a te válladon van, hogy egészséges babát szülj.Az elején 2 hónapig reggeli rosszullétek.Örökös hányinger.A szagok olyan erősek voltak, hogy szinte undorodtam a férfiak közelében lenni bármerre mentem.A kedvenc kajám se kellett.Sokat híztam , 4kg feletti babát szültem egészséges lett.17 óra vajudás , szörnyű fájások és kínlódással.De el is felejtettem már.Hónapokig véreztem utánna.Azóta aranyerem is van.

Nekem egy fiatal orvosom volt, aki ragaszkodott a természetes szüléshez, már amennyire lehet. A szívhangja a babának már nem volt olyan jó az utolsó vizsgálaton, ezért haza sem engedtek, másnap indítottak. Ballonnal próbálkoztak éjszaka, amitől nem tudtam aludni, és nagyon egyedül éreztem magam a kórházban. Reggelre semmi eredménye nem volt a dolognak, így elkezdték adagolni az oxitocint. Ezután bejöhetett a férjem, és délutánig buliztunk. Jött a dokinő, és csodálkozott, hogy még mindig ott viháncolok. 4 körül aztán már nem volt olyan vicces a helyzet, erősebb fájások jöttek a megemelt oxinak hála... Burkot repesztettek egy hatalmas fém szuronnyal, ami nem fájt, de a kis termetű orvos kezében nagyon fenyegetően nézett ki. Ahogy kipukkant, elkezdett spriccelni a víz, sajnos már mekóniumos volt, ami veszélyes, mert a baba ihat belőle, én is antibiotikumot kaptam miatta. Úgyhogy abban az undorító zöldes, büdös folyadékban kellett még vergődnöm órákig. Ruhát egyszer cserélhettem, amikor elküldtek zuhanyozni, hátha a meleg víz és az álldogálás segít. Reszkettem a fájdalomtól, elképzeltem, ahogy a gyerek bent vergődik a maradék burokban, hogy teljesen rásimul a testére a hasfalam és minden mozdulata mintha egy löket brutál erős izomláz lett volna, és egyre tömörebbnek éreztem a hasam, mintha köveket varrtak volna bele, mint a farkasnak a mesében. Úgyhogy feladtam az ácsorgást és labdán folytatódott a történet. A férjemre parancsoltam, hogy masszírozza a derekam közben, ő is tiszta sápadt volt már. Amikor még mindig nem tágultam eleget (nézett a saját, az ügyeletes és a főorvos is, adtak EDÁ-t a gerincembe. Nem nagyon használt, kicsit zsibbadtam, de fáradt is voltam már. Még hagytak szenvedni egy kicsit, egyik oldalról a másikra kellett fordulnom, meg feltérdelni az ágyban, de volt, hogy felfüggesztették az oxitocint, és kaptam valami valószínűleg opiátalapú szurit. Az nagyon jó cucc volt. Majdnem elaludtam tőle, nem is érdekelt senki és semmi körülöttem, mintha lebegtem volna és egy meleg, pihe-puhal burkolták volna be a testem. A fejemben beszélt a férjem, nem értettem, mit mond, a szája viszont nem mozgott. Hallucináltam. Megint vissza az oxi, és egy idő után egy egész stáb gyűlt körém, még a takarító is bekérdezett, hogy naaa? Van már gyerek? Mindenki megvizsgált, nem éreztek elég tágnak, de én éreztem, ahogy a baba egyre lejjebb a fejével a szemérem/medencecsontomnál feszeget, mintha egy tüzes cölöpöt akartak volna átdugni rajtam. A főorvos megint letaperolt, és azt mondta, hogy azonnal fektessenek le, már rég elkezdhettük volna a kitolást. Hátrafeküdtem, lábakat fel, kipróbáltuk, jön-e a feje, ahogy nyomok. Elláttak a szokásos undi tanácsokkal (szemet becsukni, meg mintha kakilna (hát, én tök más izomcsoportot éreztem mozdulni, úgyhogy ezt figyelmen kívül hagytam, egyébként is, ilyen "szent" dolognál ne emlékeztessenek már erre)), és két-három fájással később bitang erővel az orvos kezében csattant a babóca. Láttam a pókhálószerű burkot repülni, (a férjem szörnyülködve elfordult egy pillanatra) és ahogy az a súlyos gyerek kicsusszant végre, már nem fájt semmi. Nem éreztem sem a gátmetszést, sem a varrást. Kitisztították a baba orrát-száját, hozták cumizni, amitől megsajdult a méhen. Utána eléggé véreztem, szédültem, hiába ettem egy kicsit. Nem voltam éhes, csak aludni akartam. Este történt, így az ügyeletes szülésznő látogatott meg. Hozott nekem rengeteg szendvicset és teát, mert hallotta, hogy nagyon kimerültem. Mindent megettem. Babasírást hallottam és kitámolyogtam, hogy megnézzem, úgy hallottam, az enyém. Ő volt az, de még nem adták oda, csak hajnalban. Akkor megkérdeztem, hogy most mit csináljak vele? :D Mondták, hogy nyugodtan tegyem magam mellé. A további 4 napot így töltöttük, ágyban fekve, és már nem is éreztem magam olyan egyedül :)