Miért érzem úgy, hogy nem fogok idősen meghalni?

Nyilván vannak olyan rossz dolgok, amik ritkák, de véletlenszerűen előfordulhatnak. Ezekre nem lehet felkészülni. Szerintem ami fontos, hogy az ember meg tudja élni a jelen pillanatot, és a jelenbe jól érezni magát, és ne arra alapozni, hogy majd a nyugdíjas évekbe milyen jó lesz. Pl. akár már a jövő héten is ültethetsz virágokat, és belefoghatsz a macskatartásba is.

Persze vannak időszakok, amik befektetések a jövőbe pl. egyetemi tanulmányok, pénzgyűjtés, de ha pár hónapos, vagy néhány éves célokat tűz ki az ember, akkor már vállalhatóak szerintem.

Amikor az ember meghal, onnantól meg nem érez szerintem semmit, illetve nem tudni hogy milyen az élet a halál (saját gondolatom erről az, hogy lehet akár több millió év múlva reinkarnálódhatunk valamilyen entitásban, az addig tartó időszak meg ugyanúgy kiesik, mint amikor alszunk álom nélkül.) Igazából a hozzátartozóink, ismerőseink halála ami a legfájdalmasabb számunkra.

Elég valószínű, hogy a barataid korai elvesztése miatt érzel így. És igen, ezen átmegyünk mindannyian, szakaszokban dolgozzuk fel a halandóságunk tényét. Pl. az is ilyen törvényszerű része a párkapcsolatban élésnek, hogy a másik életével határozod meg a sajátodat. Elmúlnak ezek a gondolatok, de néha-néha előkerülnek majd rövidebb időkre, mint egy emlékeztetőül, de addigra már ugyan ezt a folyamatot gyorsabban tudod végigpörgetni.

Jobb a haláltól félni mint az élettől, célozd meg az öregkort a terveiddel, mert az lenne a kisebb baj számodra, ha előbb mész mint gondolnád. Ha 10 évre tervezel aztan még 30 lesz belőle, akkor nagyon rossz lesz neked az utolsó 3 évtized. Az életet nem valami után kezded el élni, az már elkezdődött. Nincs olyan, hogy "most élek" a saját nézőpontotból mindig is éltél, és ennek egyszerre része az iskola, munka, párkapcsolat, stb. nem lehet időszakokra felosztani, hogy mettől-meddig mi fér bele. Az az időpazarlás, ha tartalékolni akarsz valamiből amiből nem lehet, pl. hiába foglalkoznál 0-24-ben a pároddal, nem hozhatod be vele a meg nem élt éveket.

Mert van, aki, és én is ilyen viltam, szóval nem bántásból írom, ha minden rendben is van körülötte vagy csak simán nincs pánikra oka, generálja a problémákat.

Vagy a múltbéli dolgok miatt, hogy nem tudta rendesen megemészteni, feldolgozni, esetleg nem kapta meg hozzá a megfelelő segítséget és generál gondokat, hogy "mi lesz, ha meghalok x éven belül, mi lesz, ha meghalnak a szüleik, mi lesz, ha tönkreteszem a magam és más életét, stb" vagy csak nem kapott elég figyelmet kiskorában (egyik szülő beteg volt vagy alkoholizált vagy egyik testvér speciális eset volt, stb), ha érte valami fájdalom, azt elvette és megélte helyette más a saját fájdalmaként és most így akar valamit saját magának.

***

EZ IDEIGLENES!!!!!

Szóval ne aggódj :-)

Nekem Borderline miatt vagy mwllett voltak ezen gondolataim

-

DE!!!

az idő múlása segített rengeteget, ahol az idő repült és megéltem az életet a szerencsétlenségek nélkül, amiket fantáziáltam. Vagy, ha baj volt nem is volt olyan rémes megélni, mint ahogy elképzeltem.