Paranoia, kényszerbetegség? Borderline? Mi lehet ez?

A legjobb jelző,hogy nem vagyok önmagam. Sokszor rám törnek a negatív gondolatok. Akkor nem tudom leállítani őket. Tudom röhejes,de mindig beképzelek valamit,hogy rosszat akarnak,kibeszélnek,lenéznek,kiröhögnek,nem ismerek el,hogy milyen ember vagyok,meg,hogy tudják meg az ismerőseim,hogy milyen az életem meg hogyan élem. Ha történik valami jó,akkor kulonlegesnek érzem magam és nem is örülök ,ha nem tudják ezt meg az ismerőseim. Nevetséges,de ilyen gondolatok gyötörnek

elmélyülök a gondolatokba,hogy felépitek gondolatba egy helyzetet és negatív irányba viszem el . Nem tudom szályozni a gondolataimat.szeretek egyedül lenni. Szorongok,ha emberek közé kell mennem,mert idegesítenek. Persze nem mindenki ,de előre elgondolok egy beszélgetést ismerőssel és csak agyalok hogy nem lesz jó a beszélgetés meg,hogy mit kellett volna mondanom,meg,hogy jót mondtam e vajon.meg akarok felelni mindenkinek akivel beszélek. Meg,ha kicsit beszólnak,mindent támadásnak veszek és jönnek a gondolatok.van,hogy ezek nincsenek,de van hogy hirtelen rámtörnek és megőrítenek.mintha kényszeres lenne,de félelem is van. Bipoláris vagyok,de ez szerintem nem az.