Utálom a munkám, pedig minden rendben van vele. Miért? Mit tegyek?
Olyan a munkám, amilyet régebben elképzeltem. A végzettségemhez kapcsolódik, irodai, rugalmas, semmi stressz, nem kell megszakadni, kellemes a környezet, többségében kedvesek az emberek, rendes a főnök.
Mégis mindennel bajom van, és gyűlölök bejárni. Nem tetszik, amit csinálok, nyomasztónak találom az irodámat, elfáradok ebben a kevés munkában is, haszontalannak érzem magam, a főnököt valahogy nem bírom elviselni, folyamatosan az öngyilkosságon jár az agyam, hazafelé mindig szurkolok, hogy elüssön egy kocsi.
Miért? Mi a baj, miért nem tetszik, mikor teljesen rendben van? Nem tudom, hogy a váltás segítene-e, lehet, hogy valami más csak még kevésbé tetszene, mint ez.
Szóval kellemes a környezet, de nyomasztó az iroda; rendes a főnök, de nem bírod elviselni; nem kell megszakadni, de elfáradsz.
Nem érzel ellentmondásokat?
Nincs rendben úgy igazán semmi. Sem a párkapcsolatom, sem a baráti kapcsolataim. Ezekben is csak a hibát látom. Mindenki fel tudja bszni az agyam két pillanat alatt. A hobbim sem okoz örömet. És már vágyaim sincsenek.
Nem elégít ki ez a munka, jelenleg semmi kihívás nincs benne, minden rutinból megy. Egyébként kreativitást igénylő feladataim vannak, mégsem tudom élvezni.
Utolsó, épp ez az. Az eszemmel tudom, hogy minden oké, de a gyakorlatban egész más a helyzet.
Nincs semmi szervi bajom, voltam pár hete kórházban meg vérvételen is.
Nem tudom, hogy depresszió-e, lehet, de leginkább tényleg a melóval van bajom. Ezért találom magamat alkalmatlannak az életre, mert úgy látszik, hogy a lehető legjobb munkától is kifordul a gyomrom.
Istenem, de logikus, hogy egy ilyen selejt életben marad, akinek meg semmi baja, az meghal 25 évesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!