Szerintetek jó ötlet lenne?

Először is. Már rengetegszer elhatároztam már magam, odafigyelek mit eszek, mikor, mennyit, mellette sportolok, szeretném hogy feszes combom, fenekem legyen, első pár napban ment is minden, ahogy kell, aztán teljesen elfelejtődött az egész, és ugyanott tartok, mint máskor. Lesz*rom hogy mit, mennyit eszek (najó nem annyira), nem csinálok kb semmit, csak ülök eszek tvzek. Persze talán? csak enyhe túlzással.

Nagyon nem tetszem magamnak, sem az arcom, sem a testem, nagyon nem vagyok megelégedve magammal, ha fényképeznek inkább elfordulok, egyáltalán nem tetszik amit a képeken látok, nem vagyok fotogén na.

Nagyjából fél éve nagyon mélyponton voltam, szerintem enyhén depressziós is lehettem, szüleim sokat veszekedtek, nem találtam a helyem, nem éreztem jól magam. Na akkor tényleg nem ettem sokat, de most már megint annyit tudnék enni mint egs ló. Persze most sem vagyok a legvidámabb, de még mindig van hogy sírni tudnék, sírok egy egy dolgon. Ekkor a mélyponton volt aki szerint "fakír" vagyok. Na akkor igaza is volt. Talán még most is, de már nem annyira.

Fiúktól úgy igazán még nem kaptam megerősítést, hogy szép lennék, jó lenne az alakom, bár már ha jól számoltamxD már 3x rám dudáltak, meg a srác aki tetszik, ő is nézeget, de semmit sem szól:/

Tehát szavakkal igazából csak bántották.

Alsóba egy két gyerek "Tehénkének" csúfolt, kerek arcom, pufi fejem van (még) amit nagyon rühellek, illetve nagyon combra, popsira hízok, híztam már akkor is. Majd ebben az évben egyik oszitárs olyannyira elhitte, hogy Ő a nagy valaki, kedvére szólhat be bárkinek, gyakran mondtam barátnőknek is, hogy milyen ronda vagyok, milyen dagadt vagyok, ezen a képen ilyen meg olyan ronda vagyok, és hát ő az osztály másik feléből természetesen megerősítette, hogy mit várok, ha élőben ronda vagyok, akkor képen milyen lennék😌és még volt pár hasonló...szóval ezek a szavak, tettek olyan szinten rombolták le azt a pici önbizalmam, hogy mára már szinte semmi sincs. Nos hát most is tudnék sírni, az a rengeteg emlék szerintem örökké megmarad, alsóban kb egész osztály utált, persze szüleimnek nem szóltam, nem is igazán érdekelte volna őket. Felsőben már nem lettem "kívülálló" a saját osztályomban, majd utolsó két évben a mostani barátnőkkel még jobban megkedveltuk egymást.(szerintem)

Ez lett volna a bevezetés, igyekszem röviden leírni miről lenne szó.

Számomra az öngyilkosság, aki öngyilkos lett/lesz, az.. Keresem a megfelelő szót, szerintem nem helyénvaló, mondanám hogy szánalmas, de nem. Csupán egyszerre gyengének gondolom az illetőt, mert feladta/feladja, de erősnek is, mert megtette. MÁR MOST MONDOM NEM SZERETNÉK ÖNGYILKOS LENNI, NEM ÁLL SZÁNDÉKOMBAN!

Viszont arra gondoltam, mivel abban a fél évvel ezelőtti időszakban tényleg viszonylag önkínzó voltam, még most is szívesen csinálnám, hogy nem úgy kínoznám magam, hogy vagdosom, egyéb dolgokkal kínoznám magam, hanem mondjuk egy hónapon keresztül (már ha sikerül) minden nap megcsinálnák x100 fekvőt, mivel kezeim lábamhoz, fenekemhez képest piszkafa, felülést(?), guggolást, kitörést és hasonlókat. Bár tudom, guggolás a térdeknek nem igazán tesz jót, szóval arra azért figyelnek, ha fáj akkor pihi. Szerintetek jó ötlet lenne? Csupán annyi a baj, hogy nincs hű de nagy akaraterőm. Vagyis ha nem írom ki ezt a kérdést, szerintem pár nap alatt abbahagynám. Ezzel talán emlékeztetni fogom magam.

Egyébként 16 év körüli lány vagyok, most megyek új iskolába, az osztályba nem ismerek senkit, szeretnék, már ha valamennyire is lehet, ez a majdnem 2 hónap alatt kicsit feszesíteni, tetszeni magamnak, alig leszünk páran lányok, szóval a fiúknak is😄persze csak bizonyos határon belül(!!) . 158/~53

Ha valaki azzal jön, hogy nem is vagyok dagadt, nekem nagyon nem tetszik amit látok, igazából szinte semmi nem tetszik magamon, és tényleg már rengetegszer elhatároztam magam, de nagyon sokáig egyszer nem sikerült huzamosabb ideig tartani. Remélem most sikerülni fog. Ill nem csak kínoznám magam, de természetesen arra is figyelnek, figyelni fogok hogy mit eszek.