Szinte már gyerekesen rettegek a koromhoz képest. Lehetsége, hogy valami bajom van? Beteg vagyok?

13 éves vagyok és lány.

Sohasem volt jó életem, de sok embernek ennél is rosszabb.

A szüleim kapcsolata nagyon furcsa.

Tény, hogy nagyon gyenge vagyok lelkileg. Alig bírom a stresszhelyzeteket. Mindig elsírom magam.

Most felújítás van nálunk. Nagyon nagy házunk van, sok emelettel. Úgy volt, hogy felköltözök egy a legfelső emeleten lévő szobába, míg anyum pedig lent alszik a legalső emeleten. Nem bírtam. Halálfélelmem volt ott, nemmertem kimenni a szobából a mellette lévő wcre. Csend volt, hiába szólt a tévém. Sírtam folyamatosan, amint lement a nap és sötét lett. 2 hétig oltam abban a szobában de nem bíírtam. első éjjel után zokogva mentem anuymhoz, ogy miylen rossz volt. és ez ígyvolt sokáig, de bámrikor mondták, hogy akkor visszajöhetek a rendes szobámba, akkor zokogva mondtam, hoyg nemakarom, mert már lány nagyon vágyna ilyen szobára, énmeg csaúgy eldoobbom magamtól. De aztán mikor ténylg minde este, mikor felkellett voln mennem ekezdtem sírni, anym kimondta a végszót és visszajöttem abba a szobába, hol eddig voltam. Alig pár méterre anuymtól.

Az új szobáan töltött éjszakák közben erősödtek fel a félelmeim. Eddig is voltak. Minden zajra felriadtam. Félősebb voltam a kelleténél mr kiskoromban is. de ami mos van, az már tényleg furcsa. Egyszerűen alig tudok elaludni. Eddg nyugodtan el tudtam aludni sötétben. Mióta fent voltam abban a szobában, azóta csak teljes lámpafénynél és tévénél tdok elaludni. Ígyis nehezen. Minen zajra feriídok. Beképzelek magamnak doglokat. Alig merek sötétben kimenni a szobámból. De ittsem érzem magamat jól. Kétpercenként rákell néznem az ajtóre, aztán az ablakra. Olyan érés mintha figylnének vagy mintha feélnem kéne valamitől, de nem tudo mitől. Néha beképzelek magamnak dolgokat. Hogy valaki van itt, az ágyam alatt, vagy az ablakban vagy az ajtóm előtt. Nem tudom, hoy valós dolgotól, embertől félek e vay kitalált szörnyektől. Nemtudom. Túl nagy a fantáziám az tény. de tényleg rettegek. Halálfélelmem van sokszor. LEgtöbbször csa este avy akkor ha csend van, egyedül vagyok. A legrosszabb ha ez egyszerre van. Vagy ha idegen zajokat hallok. Azt sem íbrom ki. Tényelg nagyon félek. Bárkinek mondom, azt mondják, hogy ez nem normális. Anyum is így gondolja. Egyszer voltunk egy hotelben a szüleimmel meg egy barátnőmmel. A barárnőm percek alatt elaludt a szobánkban(a szüleim meszebb voltak egy másik szobában), de én egész éjszaka képtelen votam. Számoltam a perceket, de nem tudtam lehunyni a szemem.. LEcsuktam és érzetem, hogy ha nem nyítom ki meghalok. De ilyet itthon is érzek.

Vidámparkokban sem vagyok kibékülve a dolgoktól, amikbe bemész és bevárva vagy. Nem vagyok klausztrófóbiás, vagyis nemhiszem. Inkább attól félk, hogy nem tudok elmenni. Hogy valami ba történik és én ott bent meghalok. MEggyilkolnak, vagy ha ez mondjuk egy olna bucsus szimulátor, akkor elromlik, fegyúllad. Liftekben is ha éppen állun csak az jár az agyamban, hogy mivan ha meghibásodik. Más bezárt helyeken nicns bajom. Bár nemszretek csöndben, kis helyeken lenni. Fürdőben is inkább nyítva hagyom az ajtót. Így hallom a zajokat és könnybben eltudok menni. Régebben pedig nemvoltak ilyen gondjaim! kiskoromban nuygodtan elvoltam olyan helyeken ahol most inkább nem. Ha még abban a helyben még sötét vagy csak kicsit sötétebb is van, az mégrosszabb. A sötéttől is nagyon félek.

Mit tehetnék,. hogy ne féljek ennyire?

Orvosra lenne szükségem?

Vagy van valami amivel le tdnám magamat nyugtatni?

Nagyon el vagyok veszve!!

Előre is köszönöm! És sajnálom, hogy ilyen össze-vissza lett.