A testvérem depressziós. A szüleim engem okolnak főleg?

A testvérem 14 és lány. A szüleim elvitték a suli psihológushoz, azt látva, hogy mennyire lehangolt és "bánatos". Az eredmény szerint harmadfokú depressziós. A psihológus elmondása szerint nem látott még ilyen nehéz esetet.Én mégsem hiszek nekik. Szerintem ez nem depresszió, hanem csak egy esetleg változó korszak az életében. Egy szobában vagyunk és sokszor veszekszünk a rendetlenség miatt, emellett még napi apróságokat/nagyobb dolgokon is. Tudom néha én vagyok a hibás, amit nehéz elismerni a makacsságom miatt, de azért ő is sokat hisztizik jelentéktelen dolgokon, ami miatt a szüleim egyből engem okolnak. A szüleim félnek, hogy idegbajos lesz, és végezni fog az életével. Apum sosem bocsátaná meg nekem, mert szerinte legtöbbször én vagyok a testvérem "dühkitöréseinek" az oka.

Az az érzésem, hogy ezt ezért mondták el nekem, hogy figyeljek jobban oda rá, és valahogy megfélemlitsenek.

Lehet én nem látok bele a dolgokba jól, de ez szerintem semmi komojabb.

A testvérem jól tanul, első tanuló, amit nem "kényszeritve" ért el...szokott a barátnőivel kimenni, nem szigeteli el magát az élettől. Nemrég pedig elmentünk igy családosan és a közös legjobb barátnönkkel az aquaparkba....annyira boldog volt es élvezte az egészet, le is győzte egyik félelmét ami miatt nagyon büszke magára. Társaságban nagyon boldog és élettelteli, talán igy a családban nem annyira beszélős.

Azért szerintem egy deoressziós ember nem ilyen. Vagy lehetnek ilyen hangulatingadozások is?

Ugye nem én vagyok túlságosan optimista, a dolgokat nézve?

16/L