A testvérem depressziós. A szüleim engem okolnak főleg?
A testvérem 14 és lány. A szüleim elvitték a suli psihológushoz, azt látva, hogy mennyire lehangolt és "bánatos". Az eredmény szerint harmadfokú depressziós. A psihológus elmondása szerint nem látott még ilyen nehéz esetet.Én mégsem hiszek nekik. Szerintem ez nem depresszió, hanem csak egy esetleg változó korszak az életében. Egy szobában vagyunk és sokszor veszekszünk a rendetlenség miatt, emellett még napi apróságokat/nagyobb dolgokon is. Tudom néha én vagyok a hibás, amit nehéz elismerni a makacsságom miatt, de azért ő is sokat hisztizik jelentéktelen dolgokon, ami miatt a szüleim egyből engem okolnak. A szüleim félnek, hogy idegbajos lesz, és végezni fog az életével. Apum sosem bocsátaná meg nekem, mert szerinte legtöbbször én vagyok a testvérem "dühkitöréseinek" az oka.
Az az érzésem, hogy ezt ezért mondták el nekem, hogy figyeljek jobban oda rá, és valahogy megfélemlitsenek.
Lehet én nem látok bele a dolgokba jól, de ez szerintem semmi komojabb.
A testvérem jól tanul, első tanuló, amit nem "kényszeritve" ért el...szokott a barátnőivel kimenni, nem szigeteli el magát az élettől. Nemrég pedig elmentünk igy családosan és a közös legjobb barátnönkkel az aquaparkba....annyira boldog volt es élvezte az egészet, le is győzte egyik félelmét ami miatt nagyon büszke magára. Társaságban nagyon boldog és élettelteli, talán igy a családban nem annyira beszélős.
Azért szerintem egy deoressziós ember nem ilyen. Vagy lehetnek ilyen hangulatingadozások is?
Ugye nem én vagyok túlságosan optimista, a dolgokat nézve?
16/L
Néha a depressziósoknak is lehetnek boldog pillanataik, "elég" ha az idő túlnyomó részében levert. Gyakori tünet egyébként a fáradtság, kedvetlenség is, nem is feltétlenül folyamatosan szomorú az ember inkább olyan mint mikor reggel fekszel az ágyban és semmit nem akarsz csinálni csak elzárkózni a világ elől.
Mondjuk ÁLTALÁBAN pont hogy hanyagolni szokták a hobbikat/munkát de nem vagyok orvos szóval attól hogy nem a tankönyvi jeleket mutatja még simán lehet a depresszió egy fajtája.
3 gondolat jutott eszembe a téma kapcsán.
1. Valószínűleg a pszichológus jobban ért a saját szakmájához, mint te. Ha mégis kétségek vannak benned, akkor menj be hozzá és kérdezd meg szemtől szemben, hogy miért gondolja így. Ugyanide tartozik az is, hogy a depresszió, mint ahogy az emberi érzelmek általában, nem követik a logikát. A leírtak alapján a két legtipikusabb jelet látom: Egyrészt látszólag minden rendben van és mégis mutatkozik a levertség, másrészt hangulatingadozásai vannak, egyszer egyáltalán nem motivált máskor lelkes és eredményes.
2. Beszélj a szüleiddel erről, mert egyrészt a bűnbak keresésnek semmi értelme (főleg ha a gyereküket okolják) másrészt nekik is aktívan részt kéne venni a probléma megoldásában.
3. Beszélj a testvéreddel is. Egészen csodálatos, hogy miket el lehet érni pusztán szavakkal. Folytasd, amiket eddig csináltál, bátorítsd és tudasd vele mindig, hogy van értelme annak, amit csinál, érezze, hogy vannak céljai.
Köszi mindenkinek a gyors választ, ment a zöld kéz.
Nem tudom akkor, hogy mi volt ezzel a harmadfokú dologgal, de nekem anyukám ezt mondta.Attól még lehet, hogy ők is kicsit esetleg átértelmezték a dolgot.
Nem kérdőjelezem meg egy psihológus munkáját, de én valahogy nm tudtam összefüggésbe hozni a jelenlévő dolgokqt az ő általa mondottakkal. De lehet, hogy az én psihológus-utálatom beszél belőlem.
Utolsó:de ilyen esetben az érintett személy fel tudja fogni, hogy segítségre van szüksége, és tényleg képes elmenni önszántából psihológushoz?Nem éppen az lenne a szülök feladata, hogy elvigyek egy ezzel foglalkozó emberhez, ha ők már nem tudnak segíteni?
Csak azért merült fel bennem ez a dolog, mert olyan 5.-es koromban engem is elküldtek ide. Annyi volt, hogy aznap apum mondta, hogy be kell menjen a suliba, en mind kérdeztem, hogy miért, de ő hanyagolta a témát...aztán egyszercsak a tancim elküldött ide. Ekkor jöttem rá, hogy mit is keresett apum a suliba. Az én esetemben a nagyon drasztikus fogyás volt a baj, kb 15 kg olyan 2,5 hónap alatt....semmi sporttal, csak durván kevesebb evéssel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!