A depresszióból ki lehet gyógyulni? Van itt olyan valaki akinek sikerült sok év után? Hogyan?

Sziazstok, nekem középsúlyos depresszióm volt, két pici gyerekkel otthon. Elmentem az orvoshoz, felírta a gyógyszert, de nagyon elegem lett a "terápiára" (sokat) fizetni, mikor nagyjából én magam megfejtettem a problémám gyökerét. "Szerencsém" volt, már ha szerencsének lehet azt nevezni, hogy olyan pszichoszomatikus tünetei vannak valakinek, hogy a pániktól és a halálfélelemtől még a mentőt is kihívják, de ilyen is van. Borzasztó a szívdobogástól, a melegtől, a félelemtől úgy szenvedni éjszaka, hogy nem bírsz aludni - bizonyára van köztetek, aki ismeri ezt. nem tudtam a pici lányaimmal foglalkozni, úgyhogy néhány hónap után, felismervén azt, hogy segítségre van szükségem, elmentem orvoshoz, mert nagyon, nagyon meg akartm gyógyulni, és hittem is abban, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy szerencsém is volt. Egy évig szedtem a gyógyszert, közben elég erős lettem ahhoz, hogy túléljek egy válást, és nagyon akarjak új életet kezdeni. Kaptam relaxációs cd-ket, masszírozásra jártam, mert segít ellazítani, elvégeztem az agykontroll-tanfolyamot, és próbáltam a negatív dolgokat kizárni az életemből még olyan szinten is, hogy lepattintottam a folyton panaszkodó, negatív hullámokat kibocsájtó embereket is. Ennek immár 8 éve. Eleinte még visszatértek a szívdobogások, éjszakai remegések, de már tudtam, hogy nem fogok belehalni, csak türelem, ki kell bírni, el fog múlni. Volt, hogy két órán keresztül próbáltam tudatosan úrrá lenni az izmaimon, míg végre sikerült elaludni. Ja, és igaza van valamelyik előttem szólónak, meg lehet tanulni elaludni, csak idő és kitartás. Én már a reggeli visszaalvásra is képes vagyok, amire szinte soha lánykoromban nem volt példa. Aztán még egyszer visszatért, 2-3 évre rá, hat hónapon keresztül fájt a fejem, úgyhogy fél évig megint szedtem gyógyszert, majd megszűnt a probléma (nehéz osztályom volt), és elmúlt a fejfájás. Aztán voltam hipochondriás, folyton azt hittem, hogy beteg vagyok - minden mindennel összefügg.

Azért írtam mindezt le, hogy hátha vannak, akik bizonyos dolgokban magukra ismernek, és csak arra tudom bátorítani őket, hogy soha ne adják fel a reményt. Ha gyógyszer, ám legyen, de jól teszitek, hogy időnként megpróbáljátok nélküle. Fontos, hogy tényleg gondoljátok végig az életeteket, és értékeljétek a kudarcokat a nehézségeket a maguk helyén. A legfontosabb, hogy higgyetek magatokban, a saját gyógyulásotokban, a saját erőtökben!

Minden jót! :-)

Sziasztok,

Én is depressziós voltam/vagyok. Két öngyilkossági kísérletem volt, bár nem komolyabb, inkább segélykiáltás jellegű. Amikor rájöttem, hogy nagy a baj, akkor én is elkezdtem pszichiáterhez járni és gyógyszert szedni. Én azt mondom, hogy nem segít. Pillanatnyi állapoton tud segíteni, de hosszú távon nem oldja meg az ember problémáit, én úgy éreztem, nem lesz jobb tőle. Én úgy gondolkodtam, hogy ez egy olyan probléma, amit senki más nem tud rajtam kívül megoldani és a gyógyszer nem megoldás.

Nagyon sokáig sokszor azt vártam, hogy mások oldják meg a problémámat, az emberek nem szeretnek, egyedül vagyok és nincs értelme élni. Több év után kezdtem el regenerálódni, és szépen lassan megerősöni. Ez egy borzalmasan hosszú folyamat.

Támogatom azt a dolgot, hogy a sportolás fontos, szépen lassan el kell kezdeni, mindig egy kicsivel tovább kell menni. Nem elég lelkileg megerősödni, fizikailag is kell és nem utolsó sorban endorfint termel a szervezet.

Nekem csak az segített, ha célkitűzéseket állítottam magam elé. Én elkezdtem főiskolát tanulni, rajzolni, franciát és spanyolt tanulni. Mindig van valami és jó érzés látni, hogy fejlődök. Nem mondom, hogy nincsenek mélypontok, de valahogy általában jól alakulnak a dolgok. Tényleg minden a fejben dől el. Olyan dolgokat kell keresni, amik segítenek előrelendülni, és nem arra koncentrál az ember, amiben rossz. Minden emberben van szépség és mindenki jó valamiben. Én ezt a művészetekben találtam meg. De persze van aki másban, van aki a tanulásban, a munkában, a fotózásban, a táncban. Néha mindig beüt valami, de aztán vége lesz. Vannak dolgok, amiket nehéz helyretenni. Például nekem, hogy elveszítettem az önbecsülésemet, vannak berögződéseim, stb. De ezeken lehet változtatni. Amikor maga alá temetné az embert a dolog, akkor szerintem még az elején el kell ezt fojtani.Nem akarok rossz dolgokra gondolni. Hagyjanak engem békén ezekkel a dolgokkal. Ha valakinek nem tetszik milyen vagyok, akkor legtöbb esetben egy idő után távol tartom magam attól az embertől. Olyan emberek legyenek körülöttünk, akiktől pozitívat kapunk és a negatívat úgy adják elő, hogy az nem bántó.

Gondolom, hogy ez kicsit idilli, amit leírtam, de én ezen az úton járok és segít kilábalni a nehéz helyzetekből. Szeretek sok dolgot, és ez erőt adni, hogy jobbá akarjam tenni az életem és egészséges akarok lenni. Azt akarom, hogy ha lesz gyerekem, akkor felnézzen rám, ne egy depressziós embert lásson. Nehéz, de azért pokoli jó, amikor az ember akár csak egy vígjátékot végignevet úgy, hogy a könnye is kicsordul...

Az állatok is sokat segítenek. Nekem van most két cicám, bár rosszak mint a bűn, de amikor hétvégén az ölembe furakodnak dorombolni, az melegséggel tölt el...

Szerintem a rajzolás is sokat segít. Sokan nem szeretnek, mert azt mondják nem tudnak, de én szeretek. Minél többet csinálom, annál jobban megy, és jó érzés, amikor olvasok egy könyvet és le tudok rajzolni egy jelenetet,ami megfog.Most elolvastam Betty Edwards könyvét és pszichológiai szempontból is érdekes dolgokat ír. Hogyan lehet valakinek sikerélménye a rajzolásban a jobb agyféltekés rajzolásban.

No, csak leírtam a gondolataimat, de ha esetleg segít, akkor örülük. Mindenképpen szívesen olvasok esetlegesen én is minden hozzászólást.

Szép napot nektek :) Menjetek napozniiii az árnyékba és pancsolni :):)

A kettő kislányos anyukának!

Teljes mértékben egyetértek veled, kivétel a gyógyszerek ára. Ha sztk-s pszicháter kezel, és ő írja fel a gyógyszereket, akkor egy havi adag kb. 600.- ft. Persze aki lila gipszet szeretne a karjára, és a Barnard professzorhoz jár kezelésre, az fizessen. Csak azért írtam ezt, nehogy valakit elriasszon a kezeléstől a gyógyszerek ára.

Anyukám kb 30 éve pszichiáter, Lipóton (OPNI) dolgozott, amíg bezárták, azóta van magánrendelője, meg főorvosként dolgozik egy ideggondozóban (II. ker) Ha gondolod írj privát üzenetet, szívesen segítek, ha ő is beleegyezik, hogy megadjam a számát.

(lehető legjobb orvos, Lipóton hajszálon múlt, hogy főorvos legyen, de külső ok miatt nem jött össze, kiköltöztünk külföldre)