Pszichológushoz kéne járnom? Vagy magamba is megtudnám oldani?

A gyerekkoromba elég sok rossz ért. Szinte anyukámmal nőttem fel aki állandóan veszekedett velem mindenen, belenyomta egy kád vízbe a fejem, ütött, stb. Apukámmal alig találkoztam és úgy 12 évesen tudtam meg azt is hogy van egy másik családja, addig csak hazudozott. Ha együtt voltunk állandó veszekedések voltak anyáék közt szinte már tettlegességig fajultak. Beadtak 2 évre gyermekotthonba majd azt vettem utána észre hogy teljesen más ember vagyok. Nagyon hirtelen haragú, nem bízok senkiben, mindig egy lépéssel a másik előtt akarok gondolkodni hogy pl. ha valakivel csúnyán összevesznék én tudjam őt rossz helyzetbe hozni. Akit szeretek attól is tartom a távolságot és ha bármi sérelem ér felőle akkor úgy ugrok neki, olyan szavakkal mintha átakarnék gázolni a lelkén. Sokszor vagyok feszült és esténként csak forgolódok az ágyba, izzadok, aztán mindig iszok 3-4 pohár bort és akkor megnyugszok. Tudom hogy elég tömören írtam le, de nagyvonalakba erről van szó. Mellette vannak olyan hullámaim hogy ha látok egy olyan filmet vagy pl családot aki boldog akkor elkap a sírás, olyankor ideges leszek magamra hogy nehogy sírjak mert az nagyon gáz lenne. Összefoglalva lelkileg azt érzem hogy teljesen tönkrementem, mintha évek óta gyötörne belűlről valami ami egyre jobban felemészt és rombol. Félek hogy ráfog menni a mostani párkapcsolatomra is. Nem tudom mkt tudnék csinálni vagy van e erre valami megoldás. 26/F