Úgy érzem, semmit nem tartogat az élet, amiért érdemes felkelnem reggel. Mit csinálhatnék?

Lassan 30 leszek. Kívülről nézve semmi okom panaszra. Jól keresek, van lakásom, nincs semmi tragédia az életemben.

De azt érzem, hogy egyszerűen semmi nincs, amit várhatok, ami miatt érdemes reggelente felkelnem.

A legjobban az hiányzik, hogy valakivel romantikus/intim kapcsolatom lehessen. Próbáltam mindent megtenni, hogy vonzóvá váljak a nők szemében, de most is ugyanúgy azt érzem, mintha egy szellem lennék, akit észre sem vesznek.

Mivel magányos, otthon végezhető munkám van, alig találkozom emberekkel.

Érzelmileg teljesen sivár az életem. Sokszor azt érzem, mintha nem is lennék a világ része. Mintha mindenki más filmjében lennének más szereplők, az enyémben meg csak én vagyok egyedül a gondolataimmal.

Elviselhetetlenül szeretnék kapcsolódni valakihez, akivel vonzódunk egymáshoz és szeretjük egymást, de azt érzem, hogy ez teljesen elérhetetlen.

És ebben az állapotban egyszerűen semmi nem okoz örömöt. Semmihez nincs kedvem, a munkámat valahogy kínlódva legyűröm, egyébként meg csak rutinból megyek végig a napokon, és nem látom, hol lenne ennek vége, hol jöhetne bármilyen változás. Akármikor próbálkozom, csak falakba ütközöm.

Nem tudom, mit tegyek. Amikor pszichológushoz jártam, az sem segített fél év alatt semmit.

Nem akarok így létezni.