Szerintetek a 100 évvel ezelőtt élt emberek lelkileg erősebbek voltak mint a maiak?

persze! Azért haltak meg a világháborúban.

Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve.

Az akkori embereknek is ugyan úgy fájt. 3 dolog volt más. Kevesebb idejük volt elmélkedni a bajaikon, mert sokan a mehélhetésükért küzdöttek. 2. Ha valaki szomorú volt akkor nem hívták depressziónak meg nem húztak cifra betegségneveket arra aki nem volt vidám. És nem tömték az embereket dilibogyókkal így tovább éltek mert muszáj volt nekik. Aki nem bírta öngyilkos lett. Olyan is volt. 3. Talán nem maradtak annyira magukra az emberek a problémájukkal mint ma, így könnyebb volt túljutni rajta. Pl. Nagypapám megjárta a Donkanyart, a lövészárokban mindenki meghalt rajta kívül, ő elvedzítette a fél lábát. Élsportoló volt, vége lett a karrierjének. Továbblépett....megismerte nagymamámat lett 2 gyerekük, megtanult műlábbal járni, autót vezetni....stb. nagyon szerették egymást. Sosem panaszkodott, pedig borzalmas dolgokon ment át. Ma ptsdnek hívnák és telitömnék gyógyszerrel. Fogalmam sincs belül mi zajlott le benne. Én már nem érzékeltem belőle semmit de a halála előtt hallucinációi voltak és anyukám pont akkor volt vele mikor a sebesülését élte újra. Szóval nem volt más, valószínű ő is szenvedett tőle, csak nem ezzel foglalkozott. Ma valahogy divat a nyávogás.

Még annyi, hogy 100 évvel ezelőtt nem volt sem internet sem tv. Nem kellett az embereknek 0-24ben egy tökéletes külsőt és tökéletes életet bámulniuk. Elég volt ha megoldják a saját traumáikat és max azt látták a szomszédjuk milyen. Ma már sok fiatal abba betegszik bele, hogy nem olyan mint Palvin Barbi. A felnőttek meg a közösségi oldalon nyírják ki egymást ahol nap mint nap szembesülnek vele, hogy mindenki élete tökéletes csak az övék nem. Na ez régen nem volt. Akkor férfi lehetett sőt hős s nagypapám 1 lábbal, és csinos a nagymamám aki pici volt és kövérke. Ma az ilyen emberek többsége depressziós,minden trauma nélkül. Régen az asszonyok összeültek és megbeszélték a gondjaikat. A nap végére megszűnt gondnak lenni. A férfiak ugyan ezt tették nap végén a kocsmában. Ma már Budapesten ez nem divat. Vidéken nem tudom mi van. Írja meg aki faluban lakik. Sajnos a városban a szomszédok sem ismerik egymást.Mamám idejében összejártak. Hétvegi főzésnél mindenki vitte egymásnak a kóstolót. Ha valaki rászorult nevásároltak neki a szomszédok, segítettek egymásnak. Ma mindenki bemegy a "lukába" és ki sem dugja az orrát. Ez az ami más.

Én Retroshock tól a megszégyeníttés kora, és a holnapunk fekete tükrét ajánlom.