Drogproblémák. Kicsi vagyok ehhez?!

Én 17 éves vagyok, a legjobb barátnőm 19, szeptemberben kezdte az egyetemet. Mielőtt elköltözött a nyáron Budapestre, mondta, hogy majd menjek minden hétvégén, bulizunk, mennyire jó lesz, stb. És ez még kivitelezhető is lett volna, mert autóval kb ilyen 40-50 perc az út, forgalomtól függően. Párszor voltam is még az elején, de nagyon megváltozott. Alapból mindig egy laza, bulizós lány volt, de most hetente 4-5-ször jár bulizni. Nem csak iszik, először még csak az volt, hogy jaj megkínálták fűvel, nem akart rossz arc lenni, hogy visszautasítja, de már keményebb dolgokat használ. Van, hogy eltűnik napokra, és mikor jelentkezik, annyit ír, hogy bocsika bulihullám volt, és hogy egyik buliból mentek a másikba, meg aftereztek, stb. Volt egy barátja, akivel jól kijöttem én is, elviselte a barátnőm összes rigolyáját, hisztijét, és szakított vele. Most random tinderes srácokkal kavar, de mondja, hogy igazából egyiktől sem akar semmi komolyat, dehát így legalább van, aki fizeti a kajáját, szerez neki cuccot és hurcolja, mert hogy milyen drága a taxi, meg a bulikba a belépő... Ebből áll az élete, a szüleinek meg előadja, hogy mennyit tanul. Közben mondja, hogy az egyetem, ahová jár, az ilyen semmi szint körülbelül, meg ha lesz jobb ötlete, tuti otthagyja. Múltkor kicsit kifakadtam neki, hogy kb azóta a barátnőm, amióta az eszemet tudom, és még sosem volt, hogy ennyire elhanyagoltuk volna egymást. Mondtam, hogy szerintem ez azért van, mert csak bulizik, napközben meg alszik, erre ő nekem esett, hogy ez nem így van, de ő már felnőtt, igenis vannak kötelezettségei és hogy ha én nem vagyok hajlandó Pestre menni, ő nem tud mit csinálni. Ha ott is voltam, akkor folyton lerázott. Én nem szeretem a technot, de elmentem vele, és a barátaival, mondom hátha jó lesz. Nem volt az, ő is csak azért élvezte, mert a világáról sem tudott, aztán eltűnt két sráccal, hogy elmennek kocsikázni, de majd visszajön értem. Rá két órára írt, hogy mégsem jönnek vissza, de hogy taxizzak el oda, ahol ők vannak, mert csinálnak egy privát bulit, és alhatunk ott. Mondtam, hogy nekem ehhez nincs kedvem, fáradt vagyok, a srácok sem voltak szimpatikusak és inkább visszamegyek a lakására. Erre annyit válaszolt, hogy ezért megérte mennem.

Mondtam azt is, hogy kicsit visszább vehetne a drogokból, de azt mondta, hogy nem ő fizet érte, és hogy ez nem függőség, és hogy tudja kezelni. Meg hogy ne szóljak ebbe bele, mert úgyis kicsi vagyok, és nem látom át a dolgokat. Nagyon rossz, hogy hetente kb egyszer beszélünk, akkoris max arról, hogy melyik buliban milyen srácot szedett össze, vagy hogy éppen kivel beszélget, vagy mit akar venni magának. Az anyukájával is jóban vagyok nagyon, ő is mondta, hogy úgy sajnálja, hogy így eltávolodtunk... Az okát persze nem tudja, nem mondtam senkinek. De már tényleg ott tartok, hogy beszélek a szüleivel is erről, mert nem tudom, kihez fordulhatnék.

Vagy az csak olaj lenne a tűzre?