Nem értem miért reagálok így, neked van ötleted?

Az én életemben mindig van egy olyan ember, aki nélkül érzelmileg nem létezek. Ha baj van, mindig kell, hogy valaki megmentsen, hogy ne csináljak hülyeséget. Azt hittem, hogy öngyilkos leszek, ha elveszítem.. most nem akarok meghalni. Az érzések hagynak el engem; az egész olyan kezd lenni, mint egy film. Én, aki elveszíti amiért él, de mégsem hal meg. Fizikailag! Lelkileg nem érzek fájdalmat, de a halálhoz nem biztos, hogy az is kell. Sorra szűnnek meg az érzéseim. Először fájdalmas volt, majd az elmúlt hirtelen, utána nagyon haragudtam.. már ez is elmúlt. Mindennel közömbös lettem! Semmi nem vált ki érzelmet belőlem. A végén antiszociális leszek(orvosi értelemben)? Hogy egyebet is írjak, mindig közel voltam hozzá.

Nagyon jól hazudok & színészkedem & manipulálok. Az ember sosem érték, csak kísérlet része. Olyan jól játszottam, hogy van akinek heccből mondtam, hogy pszichopata vagyok.. egy se hitte el. Most lesz visszafordíthatatlan? Nem tudom eldönteni, hogy akarom e.

(Eddigi diagnózisaim: szorongás, depresszió, ocd, borderline, bipoláris)