A lányom nagyon ideges az iskola miatt, jobb lenne neki magántanulónak?

Csak akkor venném ki, ha az iskolában kifejezetten bántják, zaklatják, gúnyolják.

Egy fóbiára csak tüneti kezelés, hogy elkerüli azt a helyzetet. Egy életen át nem tud dolgozni egy munkahelyen, nem tud másokkal kommunikálni, nem lesz barátja, sem párkapcsolata - ez milyen élet lenne????

A pszichológusnak meg kéne találnia az okot, ami miatt szoc. fóbiája van a lányodnak, és az okot kezelnie. Ettől enyhülne vagy megszűnne a szoc. fóbiája, és normális életet élhetne. Ez a valódi megoldás, nem az, hogy önmaga által épített börtönben él egész életében.

Ha elfogadóak, normálisak vele szemben a osztálytársai, akkor ne vedd ki az osztályból.

Ha bántanák, csúfolnák, módszeresen építenék le az önbizalmát, akkor azt tanácsolnám, hogy legyen magántanuló. Most viszont ez nem áll fenn.

Na akkor írok én is de én saját tapasztalatból.

Bármennyire is úgy látjátok a pszichológussal együtt, hogy jobban járna a lányod ha magántanuló lenne, ez csak elviekben tűnik megoldásnak, de biztos vagyok benne, hogy gyakorlatban kudarcot vallana az egész. Ugyanilyen okból lettem én is magántanuló, de nagyobb roncs lettem mint eddig voltam. Egész nap itthon ülök és semmit nem csinálok, a depresszióm súlyosbodott, tanulni is képtelen vagyok, na meg ahhoz iszonyat nagy akaraterő kell, hogy valaki leüljön és egyedül megtanuljon MINDENT, és írod is, hogy a lányod amúgy se nagyon tanul, már ezért felejtős az egész. Igaz én már képes vagyok egyedül elmenni valahova (eddig nem bírtam a pánikrohamok miatt) de jobban szorongok mint ezelőtt. Megszoktam a kényelmet és lusta sz.r lettem, már bocsi a megfogalmazásért.

Én is azt hittem mennyivel jobb lesz itthon, és nem is hittem el mikor még a szakemberek is megmondták hogy ez nem segíteni fog, hanem csak ártani. Hát most már beláttam én is. Nagyon rosszul jár a lányod, ha ezt az utat választjátok. Hidd el nem éri meg, inkább menjetek más szakemberhez (is) aki segít neki.

Nem mindenki jár rosszul a magántanulással. Az én fiamnak például nagyon jót tett. Alsó tagozatban nagyon szorongott az iskolától, a tanártól, reggelente alig tudtunk elindulni, mert folyton visszament vécére. Kivettem a suliból, itthon tanultam vele egy évig. Ettől olyan lendületet vett, amitől aztán végig kitűnő volt, és utána már nem szorongott a sulitól.

Most a lányom is magántanuló, mert ő is szorongott a sulitól. Neki is sokkal jobb így. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, van ideje a hobbijaira. Igaz, nem sokat tanul, de most tette le az év végi vizsgáit, mind sikerült neki. Egyéni, hogy kire milyen hatással van. Szerintem sok esetben jó megoldás a magántanulás. Nekünk bevált.