Miért izgat az, hogy idegenek előtt megpróbálok vagány, menő, laza gyereknek látszani, miközben egy szerencsétlen, önbizalomhiányos nyomorék vagyok?

Tudom magamról, hogy egy szerencsétlen, önbizalomhiányos, férfiatlan, félénk nyomorult vagyok, akiből soha nem lesz értékelhető ember, nem fog sikereket elérni, nem ért semmihez, mindenki utálja, de valamiért izgat az, hogy egy nagyvagány, menő, laza, sikeres embernek mutassam magam főleg ismeretlen nők előtt, valamiért nagyon jó érzés ha ezt gondolják rólam, irigykednek rám, tisztelnek, elhiszik hogy tényleg menő gyerek vagyok. Meg persze titokban irigykedek a jóképű, szép, izmos, magabiztos, sikeres, menő emberekre, de tudom hogy soha nem lehetek olyan, esetleg a látszatát adhatom meg.