Hogyan lehet lekuzdeni az ongyilkossaggal kapcsolatos gondolatokat?

Most dobbemtem ra, hogy elcesztem az egesz eletemet. Barataim sosem voltak. Gyerekkent is kikozpsitettek. Anyu nem el. Apuekkal nem jo a kapcsolatom. Jelenleg munkam sincs. Pluszban leszbikus vagyok, ezt nagyon nehezen fogadtam el. Eddig voltak pronalkozasaim, de szex teren egyik sem mukodott miattam. Egyszeruen nem tudok hova menekulni. Retteges minden apom. Utcara sem akarok kimenni. Ezek tudataban nyilvan senki nem baratkozna velem, nem, hogy osszejonne velem. Abszolut semminek nem tudok mar orulni. Motivaciom sincsen mar. Nem sajnaltatni akarom magam, csak jol esik kiirni magambol. Nyilvan ezeket a problemakat azok tudjak megerteni inkabb, akik hasonloan melyponton vannak. Par eve jott egy lendulet, akkor volt munkam, sporoltam, elterveztem, hogy elleszek egyedul, epitgetem a jovom, de rajottem egyedul nem megy. Nincs miert/kiert csinalni. Persze, eloszor mindenkinek magaert kell tenni/kuzdeni. De azzal a tudattal sem jo elni, hogy tudom, soha nem lesznek barataim/parom. Pszichologushoz nem szeretnek elmenni.