Szerintetek a terapeutám túl indulatos?

Másfél éve járok már terápiára szomatizációs zavarral. De azt veszem észre, mindenért én vagyok a hibás, nem tudom elengedni magam, mert azt mondta, ha túl indulatos vagyok, akkor van kockáztatni valóm, azaz kirúg a terápiáról. Én úgy tudtam, a terápiás tér pont olyan hely, ahol a kliens szabadon lehet dühös, szomorú, boldog, erotikus, mert így tanulja meg kezelni áttételekkel az érzelmeit. De sokszor azt érzem, ha kiállnék az érveim mellett, azt nem tudja elviselni, és cinizmusból rávágja, hogy “értem :)”. Pl penészes a szobám, és el szeretnék költözni, azt a dohos szagot nem lehet megszüntetni, de szerinte bírjam ki, csak találgatom az őrültségeimet, nem érti meg, hogy kellemetlen úgy élnem, de akkor is beleanalizál vmit. Vagy siettem az ülésre a dugó miatt, emiatt viszont nem érkeztem kp-t kivenni, de mondtam neki, hogy nagyon sajnom, azonnal fizetek, az ülés után leugrok a sarokra az ATMhez, és megszólta, hogy ezt előbb miért nem lehetett? Illetve volt hogy beteg voltam, és besértődött, hogy nem mentem ülésre, mert szerinte szomatikus volt a megfázásom, tökmindegy az volt-e, de a gégész legalább felírt gyógyszert a gyulladásomra és jobban lettem. És sokszor érzem azt, hogy indulatos. Sokszor amikor beszélek hozzá, számomra komoly érzelmekről, akkor ránézeget az órára, szedegeti a szöszg a nadrágjáról. Szabad ilyeneket egy terapeutának? Gondolkodtam, hogy megosztom vele az érzéseimet, az lenne a korrekt, mert már betelt a pohár, de kiírtam, mert hátha van itt valaki, aki szintén volt már terápián és tapasztalt hasonlót a terapeuta részéről.