A depressziósak tudják magukról, hogy betegek?

Legbelül tudják? Mostanában elgondolkodom, hogy valószínűleg baj van. Nagyon régóta boldogtalan vagyok (minimum 5-6 éve, de igazából amióta az eszemet tudom). Semmi nem érdekel, és senki, legfőképpen saját magam. Állandóan aludnék, szó szerint. Gyűlölöm az embereket, gyűlölöm magamat, egyszerűen nem szeretnék élni, szívem szerint most rögtön megölném magam, csak 2 dolog tart vissza. 1., az édesanyám, akinek nagyon sok mindent köszönhetek 2., kicsi a fájdalom küszöböm és sajnos nem tudnék magamnak ártani. Egyre többször lennének dühkitöréseim, ha nem tudnám őket kontrollálni,semminek nem tudok már örülni, mások előtt sírni sem tudok,ezáltal sok mindenki szívtelennek tart, és azt hiszik belül ki vagyok égve, ami félig igaz is, de néha-néha megadom a lelkemnek azt a kis megnyugvást, ami kell neki, és amikor senki nem lát, igazi, mély lélekből kifakadó sírásban török ki itthon, közben azon agyalva, hogy miért születtem meg, és hogy semmi hasznom az életben, egyszerűen semmire nem vagyok való, jobb lenne a világ nélkülem. Ezek után azért szoktam "depressziós" lenni (ha az vagyok, magam sem tudom...), hogy hogy mondhatok ilyeneket, mikor egészségesnek születtem, megadatott nekem, hogy olyan helyen éljek, ahol megnyitom a csapot, és inni tudok belőle, és ha nem is vagyunk gazdagok, de mindig van étel a hűtőben. Lelkiismeretfuldalasom van ilyenkor, hogy másnak ezek nem adattak meg, en meg itt sírok, es boldogtalan vagyok. Ilyenkor jon ez boldogabb szakasz, ami kb 2 napig tart, mert eszhez kapok, hogy nagyon sokaknak rosszabb nalam is a helyzet, de ez csak 2 napig tart, mert egyszerűen nem tehetek róla, utána megint visszatér minden az eredeti felallasra, es meg akarok halni. Igazabol az lenne a kerdesem, hogy mostanaban ugy erzem, szakemberre lenne szuksegem, netalántán ez depresszió. Jól érzem? Ez az lenne? Vagy szimplán egy idiota ember volnek, aki nem tudja ertekelni mind azt, amije van?