Ha az orvostól eutanáziát, vagy olyan mérget kérek amitől gyorsan meghalok oda adná?

Nem. Illegális.

Amúgy én is hasonló cipőben járok, ugyanez a két diagnózis.

Csak bízom benne, hogy idővel jobb lesz..

Nem. Még akkor sem lehet ilyet Mo.-n, ha valaki már hetek óta haldoklik rákban. Adnak neki fájdalomcsillapítót és kész. Még az állatok is nagyobb méltósággal halhatnak meg, mint az emberek ilyen szempontból. Az ő szenvedésüket nem várják végig az orvosok karba tett kézzel.

Nekem is ugyanez a diagnózisom, csak mellette van több szorongásos betegségem is és evészavarom. Öngyilkosnak lenni sem könnyű. Az orvosok inkább megmentenek, hogy nyomorékon élj tovább, minthogy meghalj.

A dokim azt mondta nekem anno, ha öngyilkos akarok lenni, hát legyek. Ő ezt tiszteletben tartja. Nagyon fájt, hogy engedélyt adott rá. Úgy láttam, hogy ezek szerint már nincs semmi, ami visszatarthatna. Csak ültem a gyógyszereimmel a kezemben a földön. A párom külföldön volt, senki más nem tudott arról, ahogy érzek... tudtam, hogy mire megtalálnának már késő lenne. Végül nem tettem meg... nálam gyakran az öngyilkossági gondolatok azért jönnek, mert valami nagyon rossz, nagyon fáj és azt akarom, hogy vége legyen.

Sajnálom, hogy ilyen szörnyűségen mész keresztül, ezeken a gondolatokon, érzéseken... :( Bárcsak tudnék segíteni neked, enyhíteni azt a fájdalmat, amit érzel. Tudom, hogy ilyenkor az ember nem akar, nem is tud beszélni az érzéseiről. Túl mélyek, túl fájdalmasak... de ha mégis úgy érzed, hogy beszélnél valakivel írj privátban.

Szerintem menj be a kórházba, de úgy most rögtön, vagy ha nem városi vagy (messze van a kórház), akkor hívjál mentőt!

A fenti kérdésre a válasz természetesen NEM, azzal az orvos gyilkosságos követne el.

Én is border vagyok, ha nagyon öngyilkos akarok lenni, akkor inkább beveszek altatókat és alszom és aztán ha felkelek és még mindig nem jobb, akkor inni szoktam. Ez hosszú távon marhára sz** ötlet, rövidtávon engem számtalanszor megmentett a HALÁLTÓL, akár lepontoznak miatta nullára most, akár nem.

#7, #8

Úgy ítélkeztek, hogy fogalmatok sincs arról, amit egy öngyilkosságra hajlamos ember érez.

Nem tudjátok milyen minden egyes nap úgy kelni, hogy az üresség érzése olyan erős, mintha izzó vassal égetnének belül, vagy a szégyen érzése... hogy nem bírsz tükörbe nézni, mert legszívesebben szembe köpnéd magadat.

Honnét tudjátok, hogy nem vagyunk erősek? Engem éveken át bántalmaztak szexuálisan, vertek, nap mint nap megaláztak, ketchupot nyomtak a székemre, beleköptek a táskámba, pizzát és szemetet szórtak a hajamba, a szemem láttára verték foltosra a 4 éves kistesómat, a felnőttek, akikhez segítségért fordultam kiröhögtek, felpfoztak, nem hittek nekem... a rendőrök nem tettek semmit...

Nem vagyok erős? Nem erős az, aki midnen nap felkel és küzd és harcol és inkább a saját hátát tartja a botnak, hogy megvédje a testvéreit?

Aztán van egy pont, amikor úgy érzed, hogy az egész életed hiábavaló volt. Mert nem tudtad megmenteni azokat, akiket szerettél. Tönkrement az életük és a tiéd is. És már nem látod, hogy miért érdemes minden egyes nep elviselni a fájdalmat, a flashbackeket, az ürességet.

Sportolsz, vitaminokat szedsz, barátokat keresel, lefoglalod minden percedet valami hasznossal, eljársz terápiára, mindent megteszel, hogy jobb legyen... de amikor elalszol visszajönnek a rámálmok, amikor találkozol egy síró kisgyerekkel triggerelődnek az emlékek, nem tudod mikor dönt le a lábadról a pánikroham, a sírás, a szívgörcs...

Nem, ezt úgysem fogjátok megérteni szerencsére. De szánalmasnak gondolni és gyengének egy embert, mert öngyilkos lesz, végtelenül primitív.