Jogos ha nem merek enni a kajából amit egy rokonom készít?

Anyukámmal még 18 éves korom környékén, majdnem 10 éve problémák voltak, a válás miatt teljesen összezuhant én meg még néhány évig ott éltem mellette.

Mániája lett, hogy én elmebeteg vagyok és kezelésre szorulok és a mai napig nem tudom, hogy kevert-e valami nyugtatót az ételembe. Aki ilyesmiket mond, meg mentőt akar rád hívni annál nem lehet tudni hogy mi van a kajában amiket főz neked.

Ez majdnem 10 éve volt. Azóta én már 30 éves vagyok. Nagyon ciki, de még mindig nem tudtam teljesen talpra állni, részben köszönhetően ennek a borzalmas családi háttérnek és a hab a tortán az, hogy pár hónapja pont a szülői lakásba kényszerültem visszaköltözni.

Anyukám úgy tűnik megváltozott, kedves, türelmes és nem fordultak elő a régiekhez hasonló konfliktusok, megbékélt, néha még főzni is szokott. Nekem / magának. Bár nem figyelem, hogy eszik-e, mennyit eszik belőle, de azt látom, hogy van olyan is, hogy egyáltalán nem eszik később abból amit nekem készített, hanem ott rohad meg a hűtőben.

Az a lényeg, hogy bár (készülök elköltözni) békességben vagyunk, de elővigyázatosságból nem merek enni azokból az ételekből amiket nekem készít a régi tettei miatt. Nem hiányzik nekem sem, hogy félzombiként beszedálva találjam magam 30 évesen egy őrült anya markaiban, de persze közben bízom benne, hogy valóban megváltozott. Egyébként minél előbb tervezek elköltözni maximum 1-2 hónap van hátra. A rezsijét ki szoktam fizetni mióta itt vagyok.

Az a kérdésem, hogy mennyire jogos, hogy nem merek enni abból az ételből, amit lehet, hogy kedvességből készít? Tettetem, hogy nem vagyok éhes, stb. Félek attól, hogy valami gyógyszer van benne amitől összeomlik a tudatom és örökre a markai közé ragadhatok. Közben meg mondom, lehet, (úgy tűnik) hogy már rég megváltozott és anyai kedvességből csinálja nekem ezeket az ételeket.