Vége lesz ennek valaha?

Nagyon líraian fejezted ki magad, igazi melankolikus alkat lehetsz. De sajnos, amikor a problémáinkra gondolunk, akkor nem művészien, hanem inkább gyakorlatiasan kellene ezt végigvinni: okok és okozatok. Ez mind hiányzik nálad, így nem tudunk segíteni.

Ha attól jobb kedved lesz, megpróbálok én is ilyen szépen írni neked valami kedveset. Íme: "Életed, mint szikár tölgy hulló magva apró fodrot vet a pocsolyavíz tükrén."

Magától nem lesz vége, ha ennyire rosszul érzed magad, keress fel egy pszichológust.

Nem igazán derült ki, hogy miért érzed egyedül magad. Esetleg titkolod a depressziódat, és mindenki azt hiszi, hogy minden rendben veled?

Ha tehetetlennek, erőtlennek érzed magad, a helyzetedet reménytelennek látod, akkor fennáll az esélye annak is, hogy depresszióban szenvedsz. Próbálj meg kijönni előbb ebből egyedül, nyitni mások felé. Ha már próbáltad, de nem megy, akkor irány a pszichológus / pszichiáter. (Mindegy, melyikhez mész, ha a másikra van szükséged, átirányítanak.)

Egyébként nem kell "kapálózni", ugyanígy, ahogy ide is leírtad az érzéseidet, elmondhatnád élőben/szóban (de akár messengeren is, írásban) valakinek, aki például valaha közel állt hozzád, vagy szeretnéd, ha közelebb állnátok egymáshoz. Próbálkoztál ezzel? Néma gyereknek anyja se ......