Mit mondjak ha észreveszik a szüleim, hogy eltűntek a fájdalomcsillapító gyógyszerek?

Mindenképpen fordulj szakemberhez (pszichológus, aztán pszichiáter), az nem megoldás, hogy fájdalomcsillapítókat szedsz! Ott majd felírják neked a megfelelő gyógyszert, amitől majd jobban érzed magad!

Mert ha nem változtatsz semmin, akkor tönkre mégy!

Nem az a legnagyobb baj, ha Anyuék észre veszik, hogy eszed a gyógyszereiket, hanem az, ha nem veszik észre, és Te tovább folytatod...

Egy algopyrin+ 1 kupica pálinka nem egyenlő egy rivotril+stimuloton és pszichoterápiával.

Nyugodtan megmondhatod, mi a szitu, nem kell várnod addig, míg észreveszik, hogy eltűntek a gyógyszerek. Fontos lenne, hogy lásd, tapasztald, tisztában legyél vele, a család ott van a bajban, mert az első lépést a gyógyulásban könnyebben teszed úgy meg, ha van támaszod.

PLUSZ mivel ők jelenleg jobban szeretnek Téged, mint Te saját magad, ők lennének, akik biztosítanák, rendesen járj a kezelésekre, rendesen szedd a gyógyszert; lévén egy lelkileg instabil személy ezeket elbliccelné, ha egyedül csinálná az egészet "mit ér az egész" meg "nem érdemlem meg" címszóval.

Én is úgy gondolom, hogy ne várd meg, míg észreveszik, hogy kevesebb gyógyszer van, inkább mondd el nekik, mi a szitu veled.

Ilyet ugyan még nem éltem át, de hasonlót igen - és kussoltam róla. És az hiba volt. Talán nem ha szólok, most nem ott tartanék, ahol.

Kérj segítséget a szüleidtől, vagy bármi más épkézláb felnőttől, aki a környezetedben van és segítőkész!

* "Talán ha szólok" - így akartam írni, bocs...

Látod, talán ha akkor -tiniként- szólok, most se lennék piás már délután fél 3-kor, és meg tudnék fogalmazni egy mondatot normálisan....

6-os

Én se.