Mikor lesz vége ennek, egyáltalán gyógyult már ki bárki mentális betegségből?

Gondolj vissza kb mik voltak a legboldogabb pillanatait az életben (a cuccot leszámítva)

Aztán próbálj meg valami hasonló célban gondolkodni.

Mindenki számára más az amitől úgy érzi hogy a helyén van az élete, ezért ezt nem lehet kívülről megmondani.

Kitartás neked!

Az én hobbim és egyben a célom is, hogy piáljak, ebben legalább jó vagyok, ezt tudom teljesíteni, nem fullad kudarcba, mint minden más, és jól is érzem magam tőle. A másik célom, hogy minden reggel bemenjek a rohadt munkahelyre és ne dögöljek éhen, kifizessem a penészes albérletemet, meg persze legyen miből alkoholt venni. Meg a barátaimmal is szeretek találkozni, az legalább vicces, ők szeretnek meg értékelnek engem, meg én is őket, persze olyankor meg együtt iszunk. Párkapcsolatról már álmodozni se szoktam, még pár éve vágytam rá, de úgyis teljesen esélytelen, senkinek sem kell egy dagadt idegroncs, meg kedvem sincs a pasikhoz, ha rájuk nézek a villamoson, még az a kevés életkedvem is elmegy, ami volt, mind ugyanúgy néznek ki, olyan egyforma a hajuk meg a ruhájuk, hogy ha összejönnék az egyikkel, valami jelölést kéne felfesteni a homlokára, hogy legközelebb is megismerjem. Igazából csak azért nem akarok meghalni, hogy még tovább ihassak.

Az ismerőseimnek sem sikerült egyébként a mentális betegségeikből kigyógyulni egyébként. Biztos vannak, akiknek sikerült, de őket nem ismerem személyesen. Remélem, hogy írnak majd ide a kérdésed alá, mert elég demotivaloak ezek a válaszok itt.