Az antidepresszáns kizárólag súlyos depresszió esetében hatásos?

Négy évvel ezelőtt súlyos szorongásos-depressziós zavarban szenvedtem. Pszichiáterhez fordultam, aki Escitilt és hozzá Frontint írt fel nekem. Innen kezdve minden csodálatos volt: a terápia előrehaladtával egyre jobban és jobban lettem. A Frontint fokozatosan csökkentettem, majd fél éves kezelés után elhagytam az antidepresszánst is, mivel stabilan jó állapotban voltam.

Most a helyzetem a következő: van egy 7 hónapos kisfiam, és december elején úgy tűnt, hogy újra előjött a szorongásos-depressziós zavarom, igaz, jóval enyhébb formában, mint amilyen évekkel ezelőtt volt. A környezetem szinte semmit nem észlelt az egészből, a tüneteim csak enyhén és elszórtan jelentkeztek. Az évekkel ezelőttivel ellentétben egyáltalán nem voltam cselekvőképtelen, és szinte ugyanúgy érdeklődtem mások dolgai iránt, mint azelőtt. Aztán rájöttem arra, hogy mi váltotta ki nálam a rossz érzéseket. Akkor ráparancsoltam magamra, hogy NEM és kész, nem fogok foglalkozni a dologgal, nem hagyom, hogy újra kialakuljon az, ami évekkel ezelőtt volt. Innentől kezdve gyakorlatilag elmúltak a furcsa testi tüneteim, és javult az általános közérzetem is, még ha nem is volt tökéletes.

Viszont miközben mindez történt, édesapám tanácsára, aki megijedt, hogy a kisfiam mellett nehogy ugyanazt produkáljam, amit évekkel ezelőtt, ismét pszichiáterhez fordultam, két hét elszórt és enyhe tüneteivel, azért, hogy megelőzzem a tünetek súlyosbodását.

A pszichiáter ismét felírta nekem az Escitilt és a Frontint. December 15. óta szedem ezeket a gyógyszereket, és az állapotom nemhogy nem javult, hanem úgy érzem, hogy romlott. A gyógyszeres kezelés hatására egy furcsa, úgynevezett gyógyszer által kreált világba kerültem. Sokszor vagyok fokozottabban szorongó, ideges, úgy érzem, ki kell rohannom a lakásból, mert félek, sírás fojtogatja a torkomat, rossz az általános közérzetem, lelkiállapotom. Mostanra már be kellett volna állnia a gyógyszernek, de én továbbra is csak a "mellékhatásait" tapasztalom. Pedig ezek a gyógyszerek évekkel ezelőtt gyönyörűen kihoztak abból a nagyon-nagyon rossz állapotból.

Most már úgy gondolom, hogy annak idején hiba volt pszichiáterhez fordulnom enyhe tünetekkel, de tényleg megijedtem attól, hogy súlyosbodni fog az állapotom. Lehet, hogy elég lett volna egy kicsit várni, élet-és szemléletmódot változtatni, illetve pszichológushoz járni.

Aztán elolvastam az Escitil betegtájékoztatóját, és láttam, hogy major, azaz súlyos depressziósoknak ajánlott a gyógyszer. Ettől azért igencsak távol álltam, most pedig úgy érzem, ott tartok, hogy a gyógyszer visz bele az igazi depresszióba. Két hét múlva megyek kontrollra az orvoshoz, és valószínűleg azt fogom neki mondani, hogy lassan, fokozatosan csökkentve az adagot, le szeretném állítani a gyógyszeres terápiát, és inkább gyógynövény hatóanyagú készítményekkel és pszichoterápiával szeretnék próbálkozni.

Elképzelhető, hogy valóban igazam van, és az antidepresszánsok csak a valóban súlyos depresszióra hatnak, enyhe depresszió esetében pedig inkább rontanak a helyzeten? Az eddigiek alapján úgy tűnik, így van. Van valakinek esetleg tapasztalata a témában?