Mi lenne ha azt mondanám, hogy a pszichiátriai betegségek 70-80%-át lehetséges lenne gyógyítani a PÉNZZEL?

Mi lenne, ha azt mondanám, a pszichiátriai betegségek „aranykora” pont a gazdagok depressziójával meg hisztériájával kezdődött el annak idején? Tolsztoj még fél életében azon értetlenkedett, hogy miért nem a szegények depressziósak, de aztán a 20. században ők is "behozták" a lemaradást.

A felvetésed annyiban igaz, hogy a gyakorlatban sokszor csak annak érhető el a pszichoterápia, akinek van rá pénze. Ez az egyetlen, amire igazán kéne a pénz, és a szakma szerint lenne is rá, hogyha nem a nyugtatókat támogatná agyon a TB, hanem a terápiát. Mert az életvezetési tanács egy mentális betegségre már kevés, az csak megelőzésre jó. A pénz meg arra, hogy 24 órában menekülhess a lelki nyomor elől, aztán persze mindenki úgy lássa, hogy "milyen boldog vagy".

Igen, csak az egészséges embernek alapvetően nincs olyan lelki szüksége, hogy kismillió dologgal kösse le magát, mert különben százezer éven át mindenki elmebeteg lett volna. Ha valakit a pénz "gyógyít meg", illetve a vele elérhető elfoglaltságok, az nem gyógyulás, hanem a függőség egy nehezen felismerhető fajtája. Amikor a csóró ember mondjuk alkohol-, számítógép- vagy sorozatfüggő, az ugye nagyon látványos, de a lényege valójában nem egy konkrét dologgal szembeni beteges viszony, hanem egy beteges menekülési kényszer, aminek az lesz az eszköze, ami éppen kéznél van. Ha valakinek a pénze miatt sok minden van kéznél, és ezért sokféle dologban éli ki a függőségét [menekülési kényszerét], akkor abban sokkal nehezebb felismerni a problémát. Persze nem mindenki beteg, aki érdekesen él, de ha valaki az összes szabadidejét betáblázza ilyen-olyan aktív kikapcsolódásra, az gyakran ezért van – mert ha nem így csinálná, akkor pont ugyanúgy nem bírná elviselni saját magát, mint az alkoholista józanul. Most hogy ő szerinte így jól érzi magát, hát gyakran az alkoholisták is, amíg a testi egészségük kitart. (Csak az ország/világ szar, meg mindenki hülye rajtuk kívül.) Most arról nem beszélve, hogy a pénzbe fojtás se végleges, mert annál is eljön a pillanat, amikor egyszer csak furcsa módon „semmi se jó”, hiába maradtak dolgok, amiket még nem csináltál.

Egyébként honnan veszed, hogy pénz nélkül nem használ a terápia? Szerintem nincs ilyen terápiás tapasztalat. Hogy miért nem a terápiát támogatják, hát annak idején a kommunisták nem „hittek” a pszichológiában (pl. mert ellentmondott a kommunizmus agyrémeinek, úgyhogy nekik az "áltudomány" volt, itthon sokáig a pszichiátria is az ideggyógyászathoz tartozott!), és hát az egészségügy is olyan terület, ahol nem volt rendszerváltás. De már a magyar pszichiáterek egy jó része is azt mondja, hogy bizony a terápiát kéne erőltetni, mert sokkal többet is érne, meg kevesebbe is kerülne, mint a neurotikusok életfogytiglani gyógyszerezése.

Amit a 20. századról írsz, az akkor nem volt igaz. Az korábban volt igaz, amikor ez a probléma még nem létezett. A 19. század végi Európában a nemesek és az értelmiség egyre inkább ateisták voltak, a keresztény értékeket pedig kizárólag a felszínen kellett megtartani, és nyílt titokként bátran lehetett bordélyházba járni, inni, kártyázni, stb. Illendő diszkréció mellett ekkor már egyszerűen nem kellett szégyellni ezeket, hacsak nem saját maguk előtt. A bordélyház a századforduló egyik legjellemzőbb úri intézménye (szinte szimbóluma) volt Európában. Tehát többféle szórakozásnak élhettek szégyen nélkül, mint a megelőző ezer évben. Szóval oké, hogy "nem volt mit csinálniuk szegény gazdag nemeseknek", de ez a Homo sapiens százezer éves történetében sosem volt másképp.

A 19-20. századdal pedig abban lehet párhuzamot vonni, hogy az akkor megjelent pszichokulturális problémák azóta össznépi szinten alapvetően megmaradtak (kivéve a prűdséget), legfeljebb jellemzően másféle elmezavarokkal reagálunk, illetve jobb félmegoldásokat tudunk rájuk.

A legtöbb mentális betegség a kiszolgáltatottságra vezethető vissza.

Ha nyernék vagy 500 millió Ft-ot biztosan megszűnne minden problémám,hiszem nem kellene soha dolgoznom kényszerből.

Szép is lenne de nem így működik. Épp ellenkezőleg. A legtöbb szorongó,depressziós ember sikeres és gazdag,híres,elismert ember. És ez nem véletlen. Az hogy valaki "depressziós" mert nincs pénze,vagy mert elhagyta a párja az nem igazi depresszió,az egy természetes gyász folyamat. A szegénység nevelhet az emberbe szorongást,de ez nem szűnik meg a pénzzel,mivel ha ott a lehetőség hogy akármit megtehet,akárhova elmehet,nem fog tudni lépni,mert az önbecsülést,az önbizalmat nem hozza helyre a pénz,mert nem annak a függvénye. Ez így totál hülyeség.

Gyógyszerek nélkül,egy kis terápiával kb mind helyrehozható,de ahhoz sem kell feltétlenül pénz.

Vannak emberek akik nem érzik úgy hogy megérdemlik a jólétet,mert hirtelen jutottak sok pénzhez,és emiatt alakul ki a szorongásuk,depressziójuk,mert nem elégedettek az életükkel.

Ahhoz hogy az ember merész legyen,szociálisan nyitott,tudjon kommunikálni,ezek a problémák ne okozzonak gondot,önbizalmat tudjon szerezni,ezek pénz nélkül szerezhető "skill"ek,és a pénz sem ad hozzá semmit az ég világon.