Mit csináljak, hogy majd ne sírjam szét magam a pszichiáteremnél?

18 éves lány vagyok, és már 3 éve járok hozzá. Az állapotom egyre csak rosszabb és rosszabb lett. Az a baj, hogy az a "dolog", amiből a problémáim gyökereznek, egy hatalmas titok, senki nem tud róla, soha senkinek nem beszéltem róla. Soha senkinek nem mertem beszélni a valódi okról, amitől olyan vagyok, amilyen, és ami megkeseríti, és életem végéig meg is fogja keseríteni az életem.

Legutóbb (2 hónappal ezelőtt), mikor nála voltam, próbáltam rávezetni erre a "titokra", de alig kezdtem bele elmesélni egy részét, már elcsuklott a hangom és úgy elkezdtem sírni, hogy levegőt sem kaptam. Nem tudom mi ütött belém, SOHA, senki előtt nem sírtam volna, főleg nem így. Az orvosom nyugtatgatott, írt fel gyógyszert is, ami mostanáig elterelte a gondolataim, és nem pánikoltam a "titkom" miatt. De kezdtem magam megint szörnyen érezni, így kértem egy időpontot, amit januárra adtak. Ami nincs messze. Eldöntöttem, hogy ott bevallok neki mindent.

Nem tudom őszintén mi lesz velem. Ha ott fogok ülni előtte, és bevallom neki azt, amit eddig senki nem tudott, ami tönkretett. Úgy fogok sírni mint egy kislány, előre látom. Lehet végig sem fogom tudni mondani az egész történetet.

Itthon próbáltam meg elmondani a "titkot" magamnak. Nem ment, elsírtam magam, és itt bőgtem 1 órán keresztül, alig tudtam magam megvigasztalni.

Nagyon gáz, ha majd megint elsírom magam nála? 18 évesen. Esetleg addig valami tipp, ami segíthetne belémfojtani a sírást?