Teljesen belebolondulok már abba, hogy a szüleim nem törődnek az egészségükkel! Mennyire irreálisak a félelmeim?

Megint elkapott a szorongás és az öngyilkossági vágy, mert ismét szembetalálkoztam magával a ténnyel, hogy bármi baja is legyen a szüleimnek későn/hirtelen fog kiderülni, de akkor már menthetetlen lesz a dolog.

3 éve költöztem külön, és azóta szorongok amiatt, hogy egyszer elvesztem őket. Vannak barátaim, van saját életem, de ez most mellékes, ezzel a szorongással akkor szakemberhez fordultam.

Biztosra veszem, hogy tele vannak egészségügyi gonddal. Anyukám szülei stroke-tól kezdve cukorbetegségen át minden népbetegséget végig szenvedtek, ennek ellenére anyukám szerint teljesen rendben van, ha 50 éves korára már nem teszi le a cigit. Állandóan stresszel, szedi 10 éve minimum a Quamatelt (nem hiszem, hogy ezt is jó tartósan szedni), zsírosan eszik. Apukám még durvább, ő évtizedeken át ivott, akkor hagyta abba amikor hasnyálmirigy gyulladása lett. Mostanában étvágytalan, 2 hete alig eszik. Én teljes stresszben vagyok, de szerintük én ezt is eltúlzom. ŐK veszik fél vállról, és túlzás hogy egy k...va hasi UH-t ha felemlítek is leordítják a fejem. Anyukám a nőgyógyászati szűrésekre is magasról sz...rik, 10 éve nem volt nőgyógyásznál. Tele vannak degeneratív ízületi panasszal, fáj mindenük, de egyszerűen nem mozgatják meg a kis ujjukat sem annak érdekében, hogy egészségesebbek legyenek, PLUSZ még én sem szoronganék ennyire! Már konkrétan ott tartok, hogy olyan szinten szorongok, hogy alig alszom. Kezdek beletörődni abba, hogy 100% hogy valami betegségük lesz, én pedig beleőrülök majd abba, hogy ha elrángattam volna őket időben orvoshoz, akkor megelőzhető lett volna.... A szorongásom alapját is az adja, hogy érzem hogy történni fog valami baj, a kérdés hogy mikor. A nagybátyàm és papóm is hirtelen halt meg (agyvérzés és tűdőembólia).