Ez a depresszió?

Sziasztok!

17 vagyok és fiú.

Kérem aki tud, segítsen. Nem szívesen írom ezt le és adom ki magamból de már úgy érzem ha beszélni nem is tudnék róla.. Névtelenül írni igen.

Az egész 8 éves koromban kezdődött. Mikor elvesztettem az édesapám. Aztán az évek soran széttszakadt a családom is, a tesrvéreim felnőttek és családot alapítottak. Az anyám külföldön dolgozik, hogy Önmagát engem és velem együtt a tanulmányaimat finanszírozza...

Tudom örülnöm kell ennek.

Csak a hiány mindíg bennem van, egyedül vagyok. Nem találkozunk sokszor.. De nagyon szeretem!

Tudni kell rólam, hogy bulis fiú voltam. Lányok, haverok és bulik, emelett jól tanultam.

Úgy két éve kezdődtek a problémáim, Egyik napról a másikra más hangulatom volt. Nem gondoltam volna soha, hogy ezzel nem csak magamnak ártok.

A barátaim hosszú időkön keresztül próbaltsk segíteni, de ők sem tudták mivel állnak szemben, ahogy en sem. Eltavolodtsk tőlem de találtam magam mellé egy lányt aki megnyugtatott, aki melett nem kellett magányosnak lennem és taszítónak. Aki mellett megnyugodtam és nem volt bennem üresség, Igen jól értitek.. Az első igaz szerelmem volt, nem egy fellángolás mint ő előtte sok lanynál. Vagy egy tipikus facebook szerelem. Korunkhoz képest éltünk tény ..dee ilyen lányt úgy érzem újra soha nem fogok találni.

Egy nagyon jó barátomnak köszönhetem, hogy megismertem egy őszi estén.

Ennek a lanynak hála újra önmagam voltam és vissza kaptam mindenkit akit elvesztettem. Talán két hónap után mar ez nagyon megromlott a lannyal köztünk.. Elkezdett felfigyelni a tarsasagomra a helyekre ahová bulizni jártunk és mikor észbe kaptam rájöttem, hogy minden hétvégén ott kell dekkolni a tarsaságommal egy kocsmában... Engem ez zavart, Én olyan típus vagyok aki nagyon hamar megunja a dolgokat.

Nagyon sokat veszekedtünk, szakítottunk és újra összejöttünk ezek miatt.. Azt éreztem, hogy elkezsett nekem hazudni.

Furcsa volt, hogy minden hétvégén Egyik barátnője után a másiknál alszik.

És tudta, hogy én nem megyek hétvégente sehova ( inni/bulizni ) Míg egy nap áttmentem a barátnőmhöz és rámmaszott. (Szűz volt, legalábbis ezt mondta) szivta a nyakam és ő tudta, hogy engem ezzel izgat. De komolyan gondoltam és csak azért sem mentem bele..

Aztán utánna megint benyögte, hogy szombati napon a barátnőjénél alszik. Azt mondtam oké én szerintem otthon leszek. vagy max elmegyek kajálni egy osztalytársammal.

Aztán így is történt elmentünk kajálni. Majd az osztalytarsam kaja közben feldobta az ötletet, hogy menjünk el egyet sörözni meg beszélgetni mert látta már rajtam hogy baj van.

Amikor beértünk este a helyre kertünk ket sört.

Láttam.. nemis inkább hallottam a barátnőm nevetesét az udvarról úgyhogy kimentünk. És ott ült a legjobb barátom ölében az ÉN baratnőm és csókolóztak. Az egész udvar tele volt a "barátaimmal" Az üveg kiesett a kezemből.

Es amikor rám néztek éreztem az ürességet, a mérhetetlen csalódottságot.. Ahogy megfagyott a levegő. Nem mondtam semmit. Megfordultam és elmentem.

Később megtudtam hogy az előtt már egy héttel összejöttek a háam mögött. Es mindenki titkolta előllem!

MINDENKI!

Itt volt bennem a csúcspont, vege szakadt a barataimmal, a szerelmemmel. és egyedül éreztem magam aznap este. Volt egy öngyilkos gondolatom. De ember? Ki nyert volna? A démon aki itt áll mellettem és folyton mocsok dolgokst beszél rólam, s tesz nekem ott keresztbe ahol csak tud. Vagy én?

Nem fajulhattam el addig.

Inkabb hullára ittam magam, és utánna odajött hozzám a lakásomra a volt barátnőm. Volt kulcsa, bejött. és A wc-t ölelve hánytam mikor belépett. Sírt, zokogott hogy most mit tett. Ő volt az egyetlen aki tudta és a legjobb barátom hogy komoly problémáim vannak!

Nem szóltam hozzá. csak mutattam az ajtó felé.

ő lerskta a kulcsot és elment.

...

Azóta nem tudom követni magam.

Már több mint egy éve napról napra kattogok, hogy mi ez.. Miért latom így a dolgokat..

Nem fordulok segítseghez szemelyesen. Én erről nem tudok beszélni..

..A legrosszabb érzés volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy elvesztettem önmagam.

Most olyan, mintha körülvennéd magad barátokkal, emlékekkel, álmokkal aztán rájönnél, hogy az egész csak egy illúzió volt.

Minden reggel felkelsz, hogy harcolj a démonjaiddal. Ugyanazokkal a démonokkal, melyek minden nap annyira fáradtá tesznek. Én már nagyon fáradt vagyok...

Allig akarok levegőt venni. Aludni sem akarok, mert az álmaim sem nyújtanak vígaszt ahogy az a lány tette.

Minden nap, sokan megkérdezik, hogy hogy vagyok.

Ami jó, de én ennek nem örülök.

Megvan mindenem, mégis mintha nem lenne semmim..

Köszönöm, hogy elolvastad.

UI: Próbaltsm tovább lepni, elengedni a dolgokat. És mégis egy sötét burokban vagyok amit képtelenseg kifesteni tízezer ecsettel is!