Boldognak kéne lennem mégsem vagyok az. Újra orvoshoz kéne járnom?

Sziasztok! Korábban voltam depressziós, de a család, a volt párom és az terapeuta segítségével kijöttem belőle. Kezdtem újra nyitottabb lenni azonban nyár elején szakított velem a barátom. Már túlléptem rajta azonban váltakozva úgy érzem hogy nagyon egyedül vagyok vagy épp tök boldog vagyok így is. Ugyanígy a munkával is. Fél éve dolgozom egy cégnél, imádom a kollégáim, jó a munka is minden, de néha így bevillan hogy "basszus mit keresek én itt" és nagyon nyomasztóan érzem magam. Ezek a dolgok váltakoznak általában, hétvégente meg még gyakrabban van rossz kedvem amikor egyszerűen nem látom hogy hova fut ki az életem vagy mi értelme az egésznek. Egyedül lakom lehet ez a gond hogy nem vagyok emberek közt eleget. Illetve nyilván a szakítás is zavar mert azt hittem ő lesz már az akivel együtt maradunk végre... Most meg itt vagyok tök egyedül miközben a barátaim mind rátaláltak úgy tűnik az igazira.

Ilyenkor nem értem miért kéne folytatom bármit is... De máskor meg tényleg minden rendben és elégedett vagyok azzal amit elértem, mert amúgy nem kéne hogy okom legyen bármi panaszra..

Bocsi hogy ilyen hosszú lett. Volt már valakinek hasonló érzése? El kéne vajon újra járnom orvoshoz ha 10ből 7-8szor kb tényleg jól vagyok. Vagy idővel jobb lesz? Múltkor is azt éreztem hogy ezeket a beszélgetéseket ingyen is le tudom a barátaimmal...