Gyűlölöm magam. Mit tegyek?

Egyre jobban utálom magam. Van, amikor napokig minden rendben van és normálisnak érzem magam, de sokszor elég egy kis apró dolog, ha felidegesítenek azonnal bepöccenek. Olyankor gyűlölöm az illetőt, minden rosszat mondok rá (amit később mindig megbánok főleg ha olyan személyről van szó akit egyébként szeretek/kedvelek) mert iszonyat bűntudatom van, hogy hogy tudok egy emberről így beszélni, mikor más még talán a saját ellenségéről sem beszélne úgy, ahogy én, ha felidegesítenek, vagy valami nem tetszik. Rengeteg kiadatlan düh, feszültség és szorongás van bennem. Általános iskolában kivoltam közösítve ami akkoriban annyira nem érdekelt, de mindez utólag jön ki rajtam, úgy néz ki. Középiskolában már sokan szerettek és sok barátom volt. De valahogy mégis, nagyon rossz tulajdonságaim vannak. Nem tartom magam rossz embernek, ha szeretnek és úgy bánnak velem ahogy megérdemlem, akkor nagyon-nagyon tudok szeretni és tisztelni a másikat (legyen itt szó egy kedves barátról, ismerősről, családtagról, vagy akár egy párkapcsolatról). Viszont ha mindennek az ellenkezőjét érzem, akkor egyből kiborulok és megakarok halni. Nagyon sokszor gondolkozok azon, hogy mi értelme az életemnek, egyszerűen kilátástalannak látom a jövőm, ami megrémiszt. Nincsenek öngyilkos hajlamaim, soha nem tudnám magam megölni, de tényleg sokszor egyszerűen úgy érzem, jobb lenne elaludni és soha többé fel nem ébredni. Antiszociális vagyok, üldözési mániám van, szorongás ha új társaságba kerülök, nagyon nehezen nyílok meg, depresszió, pánikbetegség. És ha ez nem elég, egy jópár hónapja ezek a mérhetetlenül nagy dühkirohanások is “rásegítenek” a dolgokra. Nem tudom, hogy mit tegyek. Főként erről szeretnék leszokni, hogy undorítóan beszélek másokról ha haragszok rájuk. (Igaz csak magamnak jegyzem meg a véleményt, de akkor is bűntudatom van.)

Hogy kezeljem ezeket a dolgokat? Ti mit tennétek a helyemben? Nagyon szeretnék ezekből a dolgokból kilábalni, de sajnos nem egyszerű. Mikor bulizok néha, olyankor alkohol hatására ellazulok és önmagam adom, barátkozós típus vagyok, de sajnos józanul már az ellenkezője a helyzet.

Bocsánat a regényért, és előre is köszönöm a válaszokat.

19/L