Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » A pszichológus tényleg segít?

A pszichológus tényleg segít?

Figyelt kérdés
17 éves lány vagyok és mostanában kezdtem el azon gondolkozni, hogy lehet járnom kéne. Sokszor vannak olyan gondolataim, hogy egy senki vagyok, semmit sem érek és kevés vagyok mindenhez. Úgy érzem sosem fogom elérni a célomat mert ahhoz is kevés vagyok. Egy senki leszek..sehova nem fognak fölvenni mert totál idióta vagyok..mindenki okosabb és több nálam..és utálom magamat. Nem csak azért mert kevés vagyok, hanem azért is mert itt rinyálok ahelyett, hogy annak örülnék amim van..van két kezem, két lábam, értelmileg nem vagyok sérült, van tető a fejem felett, van családom és van lehetőségem iskolába járni, tanulni..és mégsem vagyok boldog. Sokat alszom. Nagyon sokat. Van, hogy suli után rögtön ruhástul befekszem az ágyba és csak hajnali 3 körül kelek fel..az alvás az egyetlen kiutam ebből az érzésből. Van, hogy hazaérek és ha senki nincs otthon leülök a földre és csak zokogok. De van, hogy sírni is képtelen vagyok. Úgy érzem túl gyorsan történik minden és lemaradok az életről..hogy elpazarlom az életemet. Eddig nagyon tanulós voltam de mostanában képtelen vagyok rávenni magamat pedig nagyon kéne..jövőre érettségizem. El fogom rontani ha nem tanulok. Társaságban nem látszik meg rajtam ez a hangulat, ott sokat nevetek, mosolygok..van, hogy nagyon kell rá figyelnem, hogy mosolyogjak de van, hogy szinte automatikusan jön. Meg ez a hangulat sem teljesen állandó. Van, hogy tök jó kedvem van és tényleg boldog vagyok. De aztán kezdődik elölről minden..két hónapja csak úgy hirtelen felindulásból fogtam egy borotvapengét és megvágtam magam párszor, de figyeltem, hogy ne vágjam föl az ereimet, és még csak mély sem volt..vérzett az tény, de nem volt komoly. Utána jobb volt. Még négyszer csináltam ezt utána de mindig megvártam, hogy az előző vágások nyoma elmúljon. Az utolsó alkalommal már mélyebben vágtam..utána másnap reggel nagyon dühös lettem magamra, bűntudatom volt és meg is ijedtem magamtól..kidobtam a pengét és megfogadtam, hogy soha többet..még kb 12 évesen kezdtem magamat ütni..amikor mérges voltam magamra teljes erőmből ütöttem magam ahol értem. Ez a mai napig jelen van de erről is próbálok leszokni mert tudom, hogy ez nagyon nem oké. Szinte rettegek, hogy ez meg a vagdosás egyszer ki fog derülni. Elég szorongó típus vagyok és határozatlan is. Szerintetek érdemes lenne pszichológushoz fordulni? Tudna nekem segíteni? Vagy hagyjam mert semmit nem ér és talán még ronthatna is a helyzeten?

2018. nov. 10. 12:26
 1/9 anonim ***** válasza:
14%
Az a baj veletek, hogy nincs semmi problémátok de valahogy szükségszerűen vagy divatból felfújjátok a semmit. Akik pszichológushoz járnak azoknak valódi problémáik vannak, pl elváltak sok év után, meghalt egy közeli hozzátartozójuk, súlyos betegséggel küzdenek, bántalmazták őket, ilyesmi. Te hazamész és döglesz az ágyban hajnalig tanulás meg bármi értelmes dolog helyett. A vagdosás meg divat, most ez a menő. Mit fogsz tenni ha egyszer valami igazi trauma ér?
2018. nov. 10. 12:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
100%
Nem vagy se idióta, se szerencsétlen, ugyanannyit érsz, mint bárki más. Feltétlenül kérj segítséget, ne is gondolkodj rajta.
2018. nov. 10. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
83%
Mindenképp keress fel egy pszichiátert! Ő fog Neked segíteni.Azért orvos kell hozzá, mert ő a szervi problémáknak is utána néz.Bármi oka lehet akár a sok alvásnak is.
2018. nov. 11. 06:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
94%

#1 Nyilván őt kell cseszegetni,ahelyett hogy magaddal foglalkoznál és nem itélkeznél...

Kívánom,hogy veszítsd el mindened,kerülj az utcára és akkor legyél ilyen keménytökű!

2018. nov. 11. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
100%

Egyetértek azzal aki azt mondta, hogy mindenképpen kérj segítséget. Én kifejezetten klinikai szakpszichológust, esetleg pszichoterapeutát javaslok.

Azt sem árt ha tudod, hogy minél többen tudnak a problémáidról annál több olyan korlátolt személlyel fogsz találkozni, akik elintézik annyival a problémáidat, hogy "te sem tudod hogy jó dolgodban mit csinálj". Nagyon fontos hogy már ezen a ponton jegyezd meg hogy nincs igazuk és rosszul látják a dolgokat.

2018. nov. 11. 19:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
13%

Én inkább egyházi segítséget ajánlanék!


Ott van hittan közösség, énekkari kórus, imacsoport, képzési lehetőségeket kínálnak fel szükség/igény esetén...


Pályaválasztási tanácsadóként is szolgálhatnak emberek (lelkigyakorlatok, kirándulási lehetőségek, nyaranta táborozások, stb.)


Nem utolsó sorban pap és/vagy lelkész is segíthet - lelki vezetéssel, jó tanáccsal! (Megtalálhatod a lelki társadat, barátodat, párodat, HÁZASTÁRSADAT IS!)

2018. nov. 13. 06:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
41%

az a baj, és ezt tapasztalatból írom nem okoskodásból vagy kötözködésből hogy el vagyunk kényelmesedve, egész nap gép meg telefon előtt tespedünk közben hanyagoljuk a közösséget és sajnos a mozgást is.


Én is mentem pszicho-dokihoz, írt fel rexetin gyógyszer de pár hónap után függő lettem meg lassú, állandóan fáradt és nem tudom hogyan kifejezni, zsibbadt. A doki azt mondta ez a leggyengébb amit adhat de mégsem volt könnyű leszokni sem róla, nem érte meg meg egyébként is csak elfedte a problémáim meg nem oldotta.


nekem az segített hogy elkezdtem kosarazni, jó a közösség repül az idő, estére jól elfáradok azóta nem okoz gondot az alvás meg felszabadultabb, nyugodtabb is vagyok és lassan de azért már néhány kilót is leadtam.


Persze nem mondom hogy ez mindenkinek megoldás lehet, de ha újból abban a helyzetben lennék amiben akkor voltam, tuti hogy inkább sportolást próbálnám ki elsőre, nem a gyógyszerezést,

persze a gyógyszerezés a könnyebb meg kényelmesebb út, de nem old meg semmit.


Meg ne feledd el, a pszichodokik jó esélyjel neked is felírnak valami gyógyszert, de inkább drogok ezek mert nagy listányi mellékhatás mellett még függő is leszel, meg ez csak elnyomja a tünetet és nem fogod érezni a problémákat de a baj attól ott lesz.


ha nem muszáj, ne gyógyszerezd magad, az csak a legvégső eset legyen ha úgy érzed ön vagy közveszélyes vagy, addig inkább élj egészségesebben és keress olyan alternatívákat amik nem piszkálnak bele az agyadba...

2018. nov. 13. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
68%
Pszichiáter. Pszichológusok nagy része semmihez sem ért, csak pénzkidobás
2018. nov. 13. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
55%

azt talán nem jelenteném ki hogy semmihez sem ért, de tény hogy a pszichés problémát nem olyan könnyű felismerni mint a náthát

épp ezért leggyakrabban csak kisérletezés folyik meg a megoldás keresése legtöbb esetben évekig és eredménytelenül.


amiért én már nem járok ilyen "szakemberhez" annak egyik oka a fentebb irtak,

másik oka pedig hogy sajnos egyből gyógyszert írnak fel annak is akinek a problémájára nem is kell gyógyszer.


Az a baj hogy ahelyett hogy megtanítanák az embereket hogyan küzdjék le a problémáikat inkább évekig vagy évtizedekig nyomják addiktív ezerféle problémát okozó szerekkel, miközben könnyen lehet hogy lenne olyan megoldás ami sem az agyát és főleg a máját és veséjét nem teszi tönkre.


Mint ha a fogfájást inkább fájdalomcsillapítóval kezelnék mintsem a fogat kezelnék.


Persze értem én, abban van a biznisz hogy minden kis depis vagy stresszes dologra is nyugtatót írnak, kit érdekel hogy a páciens le tudná küzdeni a problémáit,


pl. nem szeretik hangoztatni, de jellemzően a depressziós tünetek 6 hónap alatt maguktól is elmúlnak, és alapvetően ősszel magasabb a depresszióba esők aránya, tavaszra meg elmúlik.


Persze vitaminok meg nyugtató hatású teák helyett szedd minimum fél évig a pl. rexetin tablettádat,tavasszal meg mikor letennéd nem tudod mert függő lettél, pár hónap alatt talán sikerül leszoknod erre megint itt az ősz, ördögi kör ez, közben meg lehet csak társaságba kellett volna menned vagy sportolni járni.


Nem mondom hogy senkinek nem lenne rá szüksége de ez egy civilizációs betegség és


biztos vagyok benne hogy 100 esetből 90 esetén lenne kevésbé ártalmas megoldása a problémának mint a gyógyszerezés, persze ez kényelmes, mert semmit sem kell tenni a betegért, nem kell vele komolyabban foglalkozni sem, lebutítjuk, belassítjuk meg tabletták segítségével elhitetjük vele hogy nincsenek gondok, közben meg csak nem érzi... sajnos ez a szakma ilyen...


pont annyit ér, mint fájdalomcsillapítóval tömni magunk közben pedig nem megoldást találni a kiváltó okra!

2018. nov. 14. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!