A pszichológus tényleg segít?

#1 Nyilván őt kell cseszegetni,ahelyett hogy magaddal foglalkoznál és nem itélkeznél...

Kívánom,hogy veszítsd el mindened,kerülj az utcára és akkor legyél ilyen keménytökű!

Egyetértek azzal aki azt mondta, hogy mindenképpen kérj segítséget. Én kifejezetten klinikai szakpszichológust, esetleg pszichoterapeutát javaslok.

Azt sem árt ha tudod, hogy minél többen tudnak a problémáidról annál több olyan korlátolt személlyel fogsz találkozni, akik elintézik annyival a problémáidat, hogy "te sem tudod hogy jó dolgodban mit csinálj". Nagyon fontos hogy már ezen a ponton jegyezd meg hogy nincs igazuk és rosszul látják a dolgokat.

Én inkább egyházi segítséget ajánlanék!

Ott van hittan közösség, énekkari kórus, imacsoport, képzési lehetőségeket kínálnak fel szükség/igény esetén...

Pályaválasztási tanácsadóként is szolgálhatnak emberek (lelkigyakorlatok, kirándulási lehetőségek, nyaranta táborozások, stb.)

Nem utolsó sorban pap és/vagy lelkész is segíthet - lelki vezetéssel, jó tanáccsal! (Megtalálhatod a lelki társadat, barátodat, párodat, HÁZASTÁRSADAT IS!)

az a baj, és ezt tapasztalatból írom nem okoskodásból vagy kötözködésből hogy el vagyunk kényelmesedve, egész nap gép meg telefon előtt tespedünk közben hanyagoljuk a közösséget és sajnos a mozgást is.

Én is mentem pszicho-dokihoz, írt fel rexetin gyógyszer de pár hónap után függő lettem meg lassú, állandóan fáradt és nem tudom hogyan kifejezni, zsibbadt. A doki azt mondta ez a leggyengébb amit adhat de mégsem volt könnyű leszokni sem róla, nem érte meg meg egyébként is csak elfedte a problémáim meg nem oldotta.

nekem az segített hogy elkezdtem kosarazni, jó a közösség repül az idő, estére jól elfáradok azóta nem okoz gondot az alvás meg felszabadultabb, nyugodtabb is vagyok és lassan de azért már néhány kilót is leadtam.

Persze nem mondom hogy ez mindenkinek megoldás lehet, de ha újból abban a helyzetben lennék amiben akkor voltam, tuti hogy inkább sportolást próbálnám ki elsőre, nem a gyógyszerezést,

persze a gyógyszerezés a könnyebb meg kényelmesebb út, de nem old meg semmit.

Meg ne feledd el, a pszichodokik jó esélyjel neked is felírnak valami gyógyszert, de inkább drogok ezek mert nagy listányi mellékhatás mellett még függő is leszel, meg ez csak elnyomja a tünetet és nem fogod érezni a problémákat de a baj attól ott lesz.

ha nem muszáj, ne gyógyszerezd magad, az csak a legvégső eset legyen ha úgy érzed ön vagy közveszélyes vagy, addig inkább élj egészségesebben és keress olyan alternatívákat amik nem piszkálnak bele az agyadba...

azt talán nem jelenteném ki hogy semmihez sem ért, de tény hogy a pszichés problémát nem olyan könnyű felismerni mint a náthát

épp ezért leggyakrabban csak kisérletezés folyik meg a megoldás keresése legtöbb esetben évekig és eredménytelenül.

amiért én már nem járok ilyen "szakemberhez" annak egyik oka a fentebb irtak,

másik oka pedig hogy sajnos egyből gyógyszert írnak fel annak is akinek a problémájára nem is kell gyógyszer.

Az a baj hogy ahelyett hogy megtanítanák az embereket hogyan küzdjék le a problémáikat inkább évekig vagy évtizedekig nyomják addiktív ezerféle problémát okozó szerekkel, miközben könnyen lehet hogy lenne olyan megoldás ami sem az agyát és főleg a máját és veséjét nem teszi tönkre.

Mint ha a fogfájást inkább fájdalomcsillapítóval kezelnék mintsem a fogat kezelnék.

Persze értem én, abban van a biznisz hogy minden kis depis vagy stresszes dologra is nyugtatót írnak, kit érdekel hogy a páciens le tudná küzdeni a problémáit,

pl. nem szeretik hangoztatni, de jellemzően a depressziós tünetek 6 hónap alatt maguktól is elmúlnak, és alapvetően ősszel magasabb a depresszióba esők aránya, tavaszra meg elmúlik.

Persze vitaminok meg nyugtató hatású teák helyett szedd minimum fél évig a pl. rexetin tablettádat,tavasszal meg mikor letennéd nem tudod mert függő lettél, pár hónap alatt talán sikerül leszoknod erre megint itt az ősz, ördögi kör ez, közben meg lehet csak társaságba kellett volna menned vagy sportolni járni.

Nem mondom hogy senkinek nem lenne rá szüksége de ez egy civilizációs betegség és

biztos vagyok benne hogy 100 esetből 90 esetén lenne kevésbé ártalmas megoldása a problémának mint a gyógyszerezés, persze ez kényelmes, mert semmit sem kell tenni a betegért, nem kell vele komolyabban foglalkozni sem, lebutítjuk, belassítjuk meg tabletták segítségével elhitetjük vele hogy nincsenek gondok, közben meg csak nem érzi... sajnos ez a szakma ilyen...

pont annyit ér, mint fájdalomcsillapítóval tömni magunk közben pedig nem megoldást találni a kiváltó okra!