Szó szerint "minden bajom van". Lehet, hogy beképzelem? Többi lent.

Mióta kiderült egy hozzam nagyon közel álló személyről, hogy rákos beteg, azóta szinte minden tünetét érzem magamon.. Tudom ez így hülyén hangzik. Voltam orvosnál a "tünetemmel", majd megállapította, hogy a fájlalt területen semmi bajom. Utána pár napra megnyugodtam, majd ehhez közeli másik területet kezdtem fájlalni, ezzel szintén voltam orvosnál, szintén pár nap nyugi, majd újra más fájdalom mindehhez kapcsolódva.. Ezzel holnap kérek időpontot.

Igazából tudom, érzem, hogy nincsenek bajaim, de halálosan félek. Ok nélkül jarogatok orvosokhoz. A pszichológus lesz az utolsó valószínű, bár lehetséges, vele kellett volna kezdenem. Úgy ereztem, képes leszek megbírkózni ezzel az egésszel, de annyira jöttek ezek a mindenféle "fájdalmaim", annyira megijesztettek, hogy jobbnak láttam, látom megnézetni ezeket, mert megnyugszok tőle. Egy darabig. Aztan jön más "fájdalom". Mint ez a legújabb most. Es még halálosan rá is parázok, mielőtt belepek az orvoshoz.

Tudom, hülyén hangzik ez az egész, de innen, belülről átélve, kicsit sem vicces. És érdekes, ha meg tudok feledkezni kicsit magamról, elmúlik minden tünetem. Csak az a baj, ezek oylan rövid kis időszakok, hogy utána duplán szarul érzem magam.

Most is, míg elkezdtem írni, elmúlt minden bajom. De most, hogy eszembe hoztam, már érzem is. Néha attól tartok, megőrültem. Keressek fel pszichológust? Vagy adjak időt magamnak, hogy képes leszek e megbírkózni mindezzel? Vagy tényleg belebetegszem? Volt már valaki hasonlóképp? Mit lehet csinálni mindezzel? Köszi, ha valaki elolvas, esetleg válaszol.