Hogyan tovább bipoláris depresszióval és szociális fóbiával?

Pacsit! :D Én is szocfóbos vagyok, tudom mit érzel. Mondjuk az a legviccesebb az egészben, hogy még évekkel ezelőtt tudtam meg az internet segítségével, mikor rákerestem, de nem foglalkoztam a témával valamiért, nem ástam bele mélyen a dologba, hogy most tényleg tapasztalom-e a tüneteket, stb.. Pedig kellett volna. Aztán évekkel később, konkrétan most újra rákerestem kb egy hete, csak úgy. És így idősebb fejjel jöttem rá, hogy b*sszus, nekem tényleg szociális szorongásom van.. És képzeld, mikor erre rájöttem, rájöttem arra is, hogy mekkora egy idióta bal-f-asz vagyok :D Hogy ebben élek már évek óta, és saját magamnak okozom a szenvedést. Mert senki nem tehet róla, hogy ezt csinálod, csak te magad. Persze az én szorongásom is meg volt alapozva, nyilván a tiéd is, hisz ok nélkül senki nem szorong. De amikor már kényszeressé vált az egész, és zsigerből szorongtam, na azt már senki más nem okozta, csak saját magam.. Tehát igenis gyógyítható ez a "betegség", igenis meg tudsz gyógyulni, és még gyógyszer sem kell hozzá.. Meg kell változtatnod a felfogásod a dolgokról, mindenről. Pár nappal azután, hogy újra rájöttem, hogy szociális fóbiám van, és hogy emiatt mekkora egy lúzer sz**r vagyok, valahogy felbátorodtam, mert nevetségesnek tartottam ezt az egészet. Egyik nap történt a munkahelyemen egy szituáció, mikor odajött hozzám egy vásárló, és miután nem tudtam neki segíteni, beszólt nekem, hogy minek dolgozom ott, ésatöbbi, és én erre zsigerből határozottan visszaszóltam neki, és diplomatikus k**csögséggel elküldtem az anyjába :D És hogy miért? Mert hirtelen elegem lett abból, hogy mennyire komolyan érdekel mások véleménye, miközben a példa is mutatja, hogy mennyi bunkó szemét van, akit pont le kéne sz**rni.. És én évekig ezeknek akartam megfelelni, és ezek az emberek uralkodtak felettem, miközben többet érek ezeknél. Most én is kúrálom magam, amióta megvilágosodtam. Csak bele kell kényszerítened magad azokba a szituációkba, amiktől félsz. Muszáj, nincs mese. Ez a házi feladat, mert ha nem teszed meg, sosem gyógyulsz meg. Lehet párszor meg fogod égetni magad, de ezzel ne foglalkozz, minél többször hozod magad ugyanazokba a kényelmetlen szituációkba, amiktől félsz, annál bátrabb leszek bennük, és rájössz, hogy jéé, már 4.jére Csináltam ezt és azt, és nem haltam bele.. Például én már 2 éve nem utaztam busszal, és a minap muszáj volt buszra szállnom. Konkrétan szorongtam a gondolattól is, és féltem mi lesz.. De a taktikám az ilyen esetekre mindig az, hogy az adott pillanatban hirtelen mondhatni személyiséget váltok, és úgy teszek, mintha én is ugyanolyan bátor lennék, mint mások.. Rákényszerítem magam, hogy máshogy viselkedjek.. És lám, sikerült, aznap több buszra is fel kellett szállnom, és gyakorlatilag mindig csak akkor szorongtam, mielőtt felszálltam volna rá, mert mikor megérkezett a megállóba, átszellemültem, és nem akartam egy szerencsétlen idiótának érezni magam. Szerintem minél többször csinálja meg ezt az ember, annál ügyesebb lesz, de az biztos, hogy ez nem rák, amit vagy túlélsz vagy belehalsz.. Ez egy olyan betegség, amiből ki lehet gyógyulni, ha kellő időt és energiát fordítassz arra, hogy teljesen átalakítsd a gondolkodásodat.

Az biztos, hogy sokkal többen vannak azok az emberek, akiket nagy ívben le kell sz**rni, mert nem érdemlik meg azt sem, hogy rájuk nézz a két szép szemeddel, mint azok, akik megérdemlik, hogy számítson a véleményük.