Ezek alapján gyanakodjak valami mentális betegségre, vagy ez csak egy nehéz korszak?

Igazából az egész nyáron kezdődött. Közeledett a 16. születésnapom, és azon kaptam magam, hogy nem tettem le eddig semmit az “asztalra”. Rájöttem hogy nincsenek terveim, céljaim. Nincs olyan tantárgy, amiben kiemelkednék vagy igazán érdekelne. Szeretek zenét hallgatni és például animéket nézni, de se énekelni, se rajzolni nem tudok. Ez miatt eléggé aggódtam, mi lesz velem stb...de úgy voltam vele majd elmúlik.

A suli kezdete nem segített, már faktot kellett választanom, de mit válasszak, ha nincsenek terveim? Idegen nyelvet választottam, nyelvvizsgához jól jön.

De nyár óta nem mondható hogy a dolgok megjavultak...van egy baráom is (télen jöttünk össze), rá mindig féltékenykedek, a legkisebb dolgon elszomorodok, ha már csúnyán néz rám sírhatnékom van...elég gyakran is sírok. Naponta legalább, pitiáner okok miatt. Tanulásban is rontottam.

Fizikailag nincs sok jele, csak fogytam egy 4 kilót, illetve gyakrabban fáj a fejem, és a végtagjaim is nagyon sokszor hidegek, pedig pl még előző teleken/ ősszel semmi ilyen nem volt. Próbálok pozitív lenni, de vannak még olyan dolgok, amikről ellentétes vélemények vannak a fejemben, ez furán hangzik de nem írnám le, akit érdekel leírom privátban.

Tudom, ez olyan mint egy újabb “depressziós kisphicsa sajnáltatja magát” , és lehet csak bekèpzelem az egészet, csak nem tudom mit kezdjek. Szerintetek valami lelki dolog, vagy csak nehéz korszakot élek? :( 16L