Mi bajom lehet? Ilyen rosszul még nem voltam, és eléggé meg vagyok ijedve.

Most mentem kollégiumba, eddig minden jól ment. Imádom, a szüleim pedig örültek, hogy tetszik nekem. Ez így ment kb egy hónapig. Múlt hét csütörtökön kezdődött. Megnéztem egy videót, amiben eutanáziával halt meg egy ember. Még sosem viselt meg semmi, de ez nagyon. Éjszaka nem tudtam aludni, először a haláltól féltem, utána a szüleim halálától. Úgy éreztem, nincs értelme az életnek úgy, hogy egyszer meghalnunk. Kisebb-nagyobb időkig, de lenyugodtam. Majdnem egész pénteken sírtam, titokban persze. Azt hittem, hogy csak honvágyam van, és itthon jobb lesz, de nem. Nem érzek éhséget, és nem élvezem a kaját sem. Folyamatosan sírok, vagy ha társaságban vagyok, nem ott járnak a gondolataim. Ha a szüleimmel vagyok, azon rágódom, hogy össze fogok omlani, ha már nem lesznek. (igaz, nem fiatalok már, 53 és 56, de nagy valószínűséggel még sokáig lehetnek velem) nem értem,más hogy bír boldog lenni és élni az életét, és azt sem tudom, én hogy bírtam. Hiányzik a múltam, pedig utáltam az általános iskolát. Úgy érzem, mintha most változott volna meg valami, pedig nem változott semmi csütörtökön. Írtam két embernek, akikben megbízok hogy mi a bajom, ők megnyugtattak egy kis időre, de nem sokáig. Egyedül visszakapom a normális lelki állapotom? Mert így nagyon rosszul érzem magam. A szüleimet ezzel nem szeretném megijeszteni, van elég bajuk nélkülem is. Mit csináljak, hogy jobb legyen? Előre is nagyon szépen köszönök minden választ!