Tudnátok segíteni egy nagyon súlyos esetben?

Egyszerűen már attól rosszul vagyok hogy egy légtérben kell lennem vele. Nem bírom elviselni.

Ilyen fura ezoterikus-keresztény mix szellemiségében nevelte. Pl azt tanította, hogy krisztust hermafrodita űrlények támasztották fel. Meg minden nap egy isten. Meg hogy a föld belsejében élnek. (Gondolom mindenki ismeri ezt a soha véget nem érő ezoterikus földöntúli tanításokat.)

És bárhogy magyarázom neki, hogy ez rossz egyszerűen nem fogja fel.

Mikor ellentmondok neki, ordibálva közli velem hogy én nem én vagyok hanem megszállt valami, mert az ő kisfia nem mond neki ellent. Egy képet nem tudok felrakni a falra, mert azt mondja hogy negatív rezgésű meg hogy nézi őt.

(szerintem súlyos mentális problémái vannak)

Folyton megjátssza magát mások előtt. kedves stb. de miikor itthon vagyunk akkor egyfolytában ordibál. Pl már egy csokit se merek felbontani, mert meglátja és azt mondja hogy én folyton csokit zabálok és csapkod és ordibál. (Esküszöm mint ha két vagy több személyiség lenne benne) - Szóval ezek miatt nekem nem volt normális nevelésem. Ateista nem vagyok mert belém nevelték az istenhitet de hívő sem vagyok mert nem kaptam normális hitoktatást, csak mondom ilyen new age turmixot. Egyszerűen szeretkezni sem tudok normálisan mert állandóan az anyám villan fel, meg azt érzem hogy valami isten figyel - ahogy engem felneveltek. Egyszerűen nézem a többiket, akik feltételezhetően nem hisznek semmiben és sokkal sikeresebbek. (A sok kudarctól természetesen teljesen kiégtem, az élet majdnem minden területén.)

Sokat gondolkodtam és megalapítottam hogy az összes kudarcom anyámra vezethető vissza.

Felvetettem neki hogy 23 évesen szeretnék egyedül élni, ilyenkor jön a lelki terror hogy jó persze menny magadnak, keres albérletet - ha ki tudod fizetni?

Mikor még voltak barátaim állandóan azt hallgattam ahogy ellenük hangol. (Akkor még nem eszméltem hogy mi is van valójában) Azt hallgattam ki mennyire buta, tudatlan "nem magasrezégsü felvilágosult fénymunkás" stb. Ha pár hibáját a szemére vetettem akkor egyből ordibált hogy én ne kritizáljam, ne analizáljam.

Nem fogja fel hogy megöregedtem, felnőttem. 23 éves vagyok gyakorlatilag leéltem az életem felét és nem bír elengedni. Szégyen de én vagyok anyuci kisfia. Úgy csűrte csavarta a dolgokat, hogy minden hivatalos ügyhöz a segítségét kell kérnem. Max kb 2db hivatalos ügyet intéztem egyedül de azt is úgy hogy segítséget kellet kérnem és akkor még hozzávágja azt hogy éretlen vagyok és még ennyit sem tudok elintézni.

Egyszerűen azt érzem, az egész lényével és nevelésével lelki roncsot csinált belőlem. Emlékszem, hogy kiskoromban azt sulykolta belém bármit csinálok azt meséljem el neki. Ez kb 15 éves koromig tartott. Aztán jöttem rá hogy agymosás áldozata vagyok. Ha segítenék neki akkor mindent de mindent kicsavar a kezemből és ordibálva közli velem hogy a férfiak nem tudnak semmit.

Gyakran szégyenkezek miatta, mert hangosan szellent az utcán és az a téveszméje hogy nem hallja senki.

(Elhízott, igénytelen és állandóan azt hallgatom hogy a férfiaknak csak a csinos nő kell, meg hogy csak a nemi szervük után mennek.) Férfi mintát nem kaptam, csak nők voltak körülöttem - ráadásul anyámtól állandóan azt hallatom hogy nekem nem való szép lány csak valami szürke kis kóró.

Semmit nem engedett amit már mások rég megtettek, számítógépünk is csak 2008-ban lett, konditerembe sem engedett el,divatos ruhákból se kaptam csak ritkán.

(végezetül állandóan azt hangoztatta hogy ő már mennyiszer reinkarnálódott én meg most vagyok először leszületve, persze korábban meg azt hallgattam hogy én meg az unokanővérem előző életünkben házasok voltunk, azelőtt meg azt hogy még régebben anunaki fáraók voltunk és ö a feleségem, meg hogy a dédapám egy igazi aninnaki. Sokáig az volt a képzete hogy egyedül ő neveli jól a gyerekét és mindenki más alsóbbrendű. Olyanokra tanított hogy a testem nem én vagyok ez csak egy ruha s hogy valójában fény lény vagyok.)

Most már elegalább eljutottunk, oda egy egy veszekedésünk során bevallotta üvöltve hogy örült.

Néha már rendesen félek töle, nem tudom kiismerni.