Aki alkoholistává válik, annak mindnek van valami lelki problémája, mentális betegsége?

Maga az alkoholizmus egy mentális betegség.

Szóval jah...

Az meg nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki szimplán az íze miatt szokott rá.

Ritkán olyan alkoholisták is vannak, akiknél végül is feltehető, hogy "csak úgy" kezdtek inni (csak mert olyan volt a társaság, a munkahely, stb.) de ezek a ritka esetek akár évek után is különösebb erőlködés nélkül, egyik napról a másikra abba tudják hagyni, amikor úgy látják, hogy ezt nagyon nem kéne folytatni, tehát ilyenkor az alkoholizmusból csak az abúzus valósul meg, függőség nincs vagy nem jelentős.

A nagytöbbség viszont előtte is minimum szorongásos zavarokkal küzdött, vagy más okból volt menekülési kényszere. Sűrű rendszerességgel (napi-párnapi szinten) piálni ugyanis alapvetően nem túl jó (vagy legalábbis nem sokáig), ezért alkoholistának lenni igazából csak azoknak "jó", akik józanul nincsenek normális érzelmi állapotban.

Alkoholizmus (DSM-5: alkoholhasználati zavar) eleve nem is diagnosztizálható akkor, ha nem észlelhetők negatív következmények, a kritériumokban lényegében csak ezek szerepelnek, a mennyiség/rendszeresség nem.

Az addiktológiában ma egyébként nagyon sokan úgy gondolják, hogy a függőség (szerfüggőséget is beleértve) önálló problémaként nem létezik.