Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Milyen jellegű problémám...

Milyen jellegű problémám lehet? Ez lelki betegség? Mit tehetek ellene? Leírásban részletek.

Figyelt kérdés

19/F

Most vettek fel egyetemre, viszont a problémáim miatt biztos vagyok benne, hogy nem tudnék normálisan járni.(nappali képzés)

Félek a nyilvánosságtól és a szociális kapcsolatoktól.

Rosszul leszek ha sok ember vesz körül, mint végigmenni egy téren vagy beülni egy hallgatókkal teli órára.

Rendkívül szűk, pár emberes baráti körrel rendelkezem, de senki mással nem tudok kommunikálni.

Ha idegenek(főleg lányokkal, de fiúkkal is előfordult) próbálnak velem kommunikálni, nyers leszek és elutasító, pedig nem akarok csak félek tőlük.

Félek az emberektől, a saját barátaimban sem tudok 100%-ig megbízni.

A nyilvánosságot, szociális életet és a figyelmet mostanra bármi áron próbálom elkerülni.

Nem megyek utcára, se sehova, csak ha nagyon muszáj, akkor is kerülőutakon, a nyílt utcán rosszul érzem magam. Ha nyilvános megjelenés vagy fellépésem lenne, akár hazugsággal is de minden áron lemondom, kibújok alóla.

S ami a legjobban zavar, hogy ez 6-7 év óta rosszabbodik folyamatosan.

Nem tudom, hogy ez milyen probléma nálam, de tehetetlen vagyok vele szemben.

Többször próbáltam magam rávenni arra, hogy legyek nyílt és tudatosan próbáltam nem elutasító lenni, de meg se merem általában szólítani az embereket.

Általában ha véletlenül társaságba kerülök, már 6-7 ember esetén elvonulok vagy ha ott kell maradnom, egy szót se lehet kipréselni belőlem.

Tehetetlen vagyok, még a legnagyobb akarattal se tudtam megváltozni.

Ami viszont ne legyen félreértés!

Nem utálom, sőt ha mondhatom ezt, szeretem az embereket. Otthon gyakran vagyok összetörve, mert nagyon fáj a magány. Szeretnék társaságban lenni, normális lenni, beszélgetni, haverkodni, de rettegek mindenkitől.

S ez mindenben akadályoz.

Egy példa még a problémámra:

Gimnáziumban ha bármikor bármilyen okból késtem az óráról, nem bírtam bemenni és beülni, mert egyszer megtörtént és azóta nem bírtam elviselni hogy mindenki végignéz rajtam ahogy leülök. Nyilvános felelésre se tudtak már 2 éve rávenni. Egyszer kimentem, de elszédültem és rossul lettem, amikor megláttam, hogy mennyien vannak(15-20 ember) és nem merek már kimenni sem.

Néha fizikai rosszul léttel párosul a félelmem.

Mellkasi fájdalom vagy erős szédülés.

Bármilyen ötletet elfogadok.



2018. szept. 8. 00:25
 1/2 anonim ***** válasza:
Menj el pszichológushoz mert ő sokkal jobb képet tud adni a dologról mint mi. Egyébként csak hogy ne érezd magad egyedül, a te történeted nagyon hasonlít az enyémre. :) Asperger szindrómám van, egyszer elkéstem egy egyetemi előadásról, ahol nyitva volt az ajtó, és fizikailag lehetetlen volt bemennem. Nem mozdult a lában, görcsölt a gyomrom, és erősen elkezdtem izzadni is. Azon nyomban haza is mentem. Nem is bírtam sokáig a nappali tagozatot, át kellett magam íratnom levelezősre, azóta otthon tanulok és csak vizsganapokra kell bemennem. Úgy körülbelül 5 éve rosszabbodik a dolog, mert már ott tartok hogy nem tudok enni a szüleimmel egy asztalnál mert nem megy le egy falat se. Fogom a kaját és bemegyek a szobámba vagy kimegyek az udvarra és a hintaágyon ebédezek egyedül, és már a szemkontaktust se bírom túl sokáig velük. Szeretem őket, ők is szeretnek engem, de nekem ez valahogy nem megy. Nekem rengeteget segített az amikor összehaverkodtam másokkal és velük mentem mindenhova, úgy sokkal könnyebben éreztem magam a többi ember között ha ők is ott voltak. Általában én is kerülöm a tömeget ha erre lehetőség van, feleléskor pedig ha az osztály felé fordultam, akkor ott vége volt mindennek. Fordulj a tanár irányába, vagy legalábbis fordíts hátat az osztálynak, és gondolj arra hogy nem érdekli őket az hogy te mit csinálsz. Ők most el vannak foglalva a facebookozásssal a pad alatt, vagy leckét másolnak, vagy valami hasonló, de nem érdekli őket az, hogy te mit csinálsz. Ha ezt fejben tudod tartani attól könnyebb. Remélem ezzel segítettem. :) Sok sikert a továbbiakban!
2018. szept. 8. 00:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim válasza:

Szeva én 22 fiú vagyok és sajnos én is ugyan ezzel a gondal szenvedek már 8/9éve de eközben még pánikrohamom is volt szorongásom per pillanat pedig depressziós vagyok szóval csak azt akarom sugalni,hogy szerintem ez a betegség összefügg a későbbiekben kellettkező pánikkal mert annyira össze zavarodik a gondolataid az érzéseiddel, hogy pánik reakciót okoz úgyhogy javaslom meny el pszichológus hoz mert ez nem játék!!

Sok szerencsét!

2019. jan. 9. 19:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!