A mizofóniát lehet kezelni?

Nekem kisgyerek koromban kezdődött, amikor egy bizonyos hang idegesített - a rokonok pedig "milyen cukin reagál a gyerek" alapon direkt elkezdték kiadni a hangot folyamatosan. Amikor dühkitörésem lett, nagyon nevettek. Ordítottam, sírtam, kirohantam a lakásból vagy az utcán elrohantam egy másik helyre. És azért ezt heti 1-2 alkalommal eljátszották velem; ha jött egy távoli rokon, akkor neki mint egy cirkuszi mutatványt eljátszották és addig csinálták, amíg dühkitörésem nem lett, szintén "Milyen cuki a gyerek" felkiáltással.

Utána kinőttem a hang gyűlöletéből, de lett egy másik hang, amit gyűlöltem és, okulva a kiskori incidensekből, inkább eltitkoltam. Abból is kinőttem (de 10-13 év kellett hozzá...), de idővel mindig hozzájött valami és most 28 évesen rengeteg hang van, ami dühöt vált ki belőlem.

Ráadásul egylégterű irodában dolgozok több emberrel és a 75 %-uk okozza a hangok valamelyikét (az egyik ezt csinálja, a másik azt, a harmadik amazt, stb), ami mindig dühöt vált ki belőlem, de vannak módszereim, hogy továbbra is megtartsam a titkom, de ne is őrüljek meg a zajoktól; leginkább füldugó vagy fülbecuppanós fülhallgató, ami tompítja a zajokat.

Nekem olyan szinten van ez, hogy ha elmegyek valahova mindig ez az első gondolatom, hogy ugye ott nem fognak ilyen zajokat kiadni.

Ezt javaslom, hogy olvasd el, [link]