Titeket nem idegesít, hogy mindenre ráhúzzák, hogy depresszió és mindent gyógyszerrel akarnak kezelni?

Úgy látszik, hogy az első válaszoló szerint is a pénz a lényeg. Ha anyagilag jól állsz, akkor már nem is lehetnek hétköznapi problémáid, mint a szegényeknek, persze-persze.

Egyébként de, idegesítő a téves diagnózis is, meg a sok függőséget okozó gyógyszer, de ha keres, akkor talál olyan orvost az ember, aki foglalkozik is vele, és nem csak gyógyszerekkel tömi. Én legalábbis találtam egy ilyen pszichiátert, ő csak végső esetben ír fel gyógyszert az embereknek, mert felelősségteljes, és tisztában van a mellékhatásokkal. Hallottam olyan antidepiről is, aminek a mellékhatásai közé tartoznak az öngyilkossági gondolatok, szóval inkább csak olajat ad a tűzre.

22/N

Engem meg az idegesít, hogy semmibe veszik a depressziót, és mentális problémákat. Nekem is voltak ilyen problémáim. Közép iskolás koromban a szüleimtől segítséget kértem, hogy menjünk szakemberhez. De csak kiabáltak akkor, és amikor "hisztiztem" is, hogy változzak meg, ez az egész az én hibám stb. Senki se segített és a segítségkérés után 12 év múlva kerültem kórházba, amikor a depresszió már pszichózisba csúszott. üldözési mániám volt, egy nap teljesen kiesett az emlékezetemből. Nem tudtam normálisan reagálni a környezetemre, az ötszáz méterre levő postára se tudtam elmenni, mert az ellenkező irányba indultam.

Ez 3 éve volt, egy kicsit jobban vagyok, de sokszor érzem, hogy nincs esély gyógyulásra. Teljesen más lehetett volna az életem, ha időben kapok segítséget.

És igen, pénzes szüleim vannak.

Hogy régen volt-e ilyen. Igen csak nem kezelték és az illető talán elmebetegségig jutott, alkoholista lett, hajléktalan vagy öngyilkos stb. Sokan mondják, hogy régen háború volt, és az emberek azt is túlélték, meg mondjuk Auswicot, és utána boldogan éltek, mert csak ezekről tudunk. Nemrég meséltek nekem a híres Kner családról, akik zsidók voltak. A fiú túlélte Auswicot, és hazament, megtudta, hogy az egész családja meghalt, és utána öngyilkos lett. Csak ilyenekről keveset beszélnek, mert ez nem jó példa.

Mármint milyen rossz példákról beszélsz?

Én arra vonatkoztattam ezt, hogy a régebbi korok depressziójára nincs példa. Például a haláltáborokat megélők, háborúból hazatérők közül.

Mert én láttam a Schindler listája, Az élet szép című filmet, van a Túlélőnek születtünk könyv. Talán egyedül a Saul fia mutatja meg egy ember megbolondulását a koncentrációs táborban. Bár az a film nekem nem tetszett, nem igazán tudtam megérteni.

Tudsz olyat mondani, ahol arról van szó, hogy az emberek akik ezekről a helyekről jöttek nem tudtak normális életet élni?

Amerikával kapcsolatban, mondjuk vannak ilyenek. Ebből is látszik, hogy ők ezen a téren mennyivel fejlettebbek. (egyébként én nem szeretem Amerikát)

A Vietnámi háborúból visszatértek életét megnyomorító possztaumás sterssz szindróma köztudott valóság.

Egyébként, ha a mentális problémákról szóló könyveket, filmeket nézzük számtalan pozitív példa van arra is. Szerintem ezt az oldalt kellene erősíteni, hogy ezek a problémák léteznek, fogadjuk el őket, de próbáljuk a legtöbbet kihozni belőlük.

Ilyen pozítív példák pl. bár nem depresszió témakörben. Themple Grandin, Thomas után, vagy mondjuk az Egy csodálatos elme is annak tekinthető, hisz az emberke betegen bár, de visszamegy az egyetemre tanítani.