Mennyire változtatja meg az ember gondolkodását, világnézetét, ha kiderül számára, hogy nem lehet gyereke?

Én öreg férfi vagyok, de most tapasztalat birtokában visszamenőlegesen tudom megítélni, hogy mennyi örömtől, milyen érzelmektől, élményektől estem volna el, ha gyerektelenül élem le az életemet. Van, aki ezt úgy fogalmazta meg, hogy kell gyereknek lenni a háznál.

(Jelen esetben lényegtelen, hogy saját vagy nem saját gyerek, a lényeg az utódgondozási ösztön kiélése).

Én 19 évesen tudtam meg, hogy nem sok esélyem lesz rá.

Igazság szerint engem nem érintett annyira rosszul, mert mindig is nyitott voltam arra, hogy örökbefogadjak..nem mondom, van, hogy kinyílik a bicska a zsebemben, amikor az utcán azt látom, hogy az anyuka rángatja a gyerekét, kiabál vele, vagy hogy olyan embereknek születik utóda, akiknek semmilyen szempontból nem szabadna továbbörökíteni a génjeiket.

Ezt a fajta dühöt leszámítva nincsenek rossz érzéseim a témával kapcsolatban. :) Nagyon várom, hogy szülő lehessek, vagy így, vagy úgy, de egyszer az leszek és igyekszem majd minden hasznos dolgot átadni a gyerekemnek.